Venice

Anyámék ki fognak akadni, most már tutira. Tegnap szóba került, hogy milyen jó lenne még decemberben lelépni valahová, mire ma reggel úgy kezdtem a napot, hogy körbenéztem a wizzairnél. És végül 2780 Ft-tal szegényebben, de egy velencei retur repjeggyel gazdagabban mentem el ebédelni, és miután kiposztoltam fészbukra, h örülnék, ha valaki társulna, Z haveromnak is pörcsézeltem egy jegyet. Juppi, megint utazom! :)

napi bölcselet

Buddha így tanított:
- Ez a föld az enyém, ezek pedig itt az én gyermekeim - mondja a buta, aki azt sem érti, hogy még ő maga sem az övé.
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.

• Az az igazi méltóság, amely nem csökken mások tiszteletlensége miatt. A Niagara vízesés nagysága sem csökken attól, hogy beleköpsz.

rezümé

23 nap vakáció, 9 hoszt, cirka 14500 leutazott mérföld (23336 km kb.), 7 város, 2 nemzeti park, 3 felejthetetlen buli, 9 új mágnes a hűtőmön, és sok-sok jófej ember, akikkel keep in touch!

és ki kéne találni, mi az amiből flexibilisen annyi pénzt csinálhatok, h utazhassak, vagy akár utazva dolgozhassak. vagy hogy lehetne némi irodai munkát megcsípni a keleti parton, bejelentve, legálisan..

addig is kis lepörgés, a tél amúgy is itt van, jöhet a rendszeres sport, és az a 28 db könyv, amiket az elmúlt 3 hónapban vásároltam. Megtanulok nemet mondani :)

újra itthon

fáradt vagyok, már alig vonszoltam magam délután, miután itthon végre 15 órányi repkedés után megfürödtem, és elindultam szülőket, és haverokat látogatni a szavazókörzetekben. Álmos még nem vagyok, de fizikailag teljesen kész lettem, így hiába van a lakás romokban, ma tuti nem lesz már rend, de gyanítom lehet, még holnap sem..
egy valami viszont biztos, holnaptól egy új, egoistább korszak kezdődik, és nem lesz annyi eljárkálás, és a pszichológus másodállásomat is minimálisra fogom csökkenteni. Helyette viszont lesz úszás, jóga, olvasás, meditáció, és klasszikus filmnézés. Amúgy is jön a tél, és itthon jóóó...

home sweet home

Van még kb 4 órám indulásig, de nem akaródzik összerakni a csomagot. Tegnap Lindsay és Ryan elvitt bennünket autós városnézésre, mert így volt a leggyorsabb, és csináltunk egy gyors kört némi sétával vegyítve a Golden Gate-en, Lombard Streeten, láttuk a cablecart is, de fel már nem ültünk rá anyagi lehetőségeink hiányában.
Este még bevásároltunk az OldNavyben, és ott végre tényleg minimáláron jutottunk nagyon minőségi cuccokhoz, úgyhogy most jól kell logisztikázni, hogy mit hova tegyek a bőröndben.
Maradt kettőnknek összesen 23 dollárja, és hiába imádkoztunk egész úton hazafele, hogy találjunk egy 10dollárost, ami fedezi az esti sörözést, nem jött össze. De végül a helyzet megoldódott, pénz hiányában nem akartunk bulizni menni, de annyira erőszakosak voltak, hogy nem tudom eléggé megköszönni :) Elkezdtük az estét a Missionön egy házibuliban, egy nagyon király helyen, ott mindent toltak a kezünkbe, majd kitalálták 11-kor, hogy húzzunk el pubozni. Sikerült 2 helyet benézni a 2 órás zárásig, itt frankón kirakják az embert záráskor, nincs olyan hogy 2:01-kor valaki még a kocsmában van.. Csináltunk milliónyi face-fotót, lemonface, bubbleface, jamesbondface, orgasmface és társai, meghívtak több körre (élvezték, hogy külföldiek, ráadásul ilyen messziek vannak köztük), úgyhogy gyakorlatilag a 10 dollár bőven visszajött, igaz szesz formájában. 2 után még Rickynél folytatódott a buli, egy kis budapest cocktaillal cupcake formából.. Annyira jó éjszaka volt, méltó befejezése a nagy kalandnak. Asszem még hónapokig ebből fogok töltekezni, és boldog boldogtalannak mesélni, amíg le nem lőnek :)
Most viszont irány a bőröndpakolás, és ahhoz képest, hogy 3 órát aludtam az éjjel, teljesen fitt vagyok, és semmi bajom :)

SF

tegnap megérkeztünk 7 órányi buszozás után LA-ből. Hollywood az tényleg overrated, gyakorlatilag félóra elég volt rá, nagyon más, nagyon gagyi, nem ilyennek képzeltük. A csillagok fala kilométereken keresztül szeli át Hollywoodot, mocskos, a turisták ugrálnak csillagról csillagra és fényképezkednek a nevekkel. Félelmetes egy város, a tömegközlekedése katasztrófa, és kocsival átérni az egyik végéből a másikba olyan másfél óra.. Most már örülök, hogy nem találtunk hostot, legalábbis megfelelőt, és Kennél maradtunk még egy éjszakát Laguna Beachen. Az a hely egy álom, a szülei háza mégannyira. Amit leadtam addig, ott vissza is jött a jó vacsik miatt. Baromi jókat dumáltam a szüleivel, Kennel, hiányoznak. Jó lenne jövőre is egy ilyen túrát összehozni, bár annyi jó hely van még az államokban, meg kell tervezni rendesen, és hát a szabadság is véges :(
Most meg itt vagyunk SF-ben, a Lower Haightson, lejártuk a lábunkat, és kéne egy csere. Itt ülök egy studio közepén, 2 macska kerülget, mindenemet zárom el, mert úszik minden a macskaszőrben.. Patricknál legalább ez nem vol NY-ban, és matracon aludtunk, nem a földön.. Ja, és a kecó úszik a fűszagban, mert Ryan annyira keményen nyomja, hogy reggel ezzel kel, este meg ezzel fekszik. Gyakorlatilag egész nap a tömény fűszag lengi át a lakást, remélem a reptéren emiatt nem kapcsolnak le, hogy megérzik a szagot :) Ja, és ami mókás, most is itt van mellettem egy vaporiser, hogy használjam nyugodtan.. De asszem elég volt betépni délben, többször nem szándékozom.. Bent lakunk a hippi negyed közepén, mindenhol rengeteg csöves, vagy lepusztult hippi, kéregetnek, gyűjtik a műanyagpalackokat és kérdezgetnek, hogy kell-e fű, gomba, és társai.. Kemény egy hely, ez az első, 3 hét után, hogy néhol félve megyek végig az utcán.
A halloween bulira ma beszereztem egy pár kiegészítőt, és otthon megvarrom a hozzávalókat, aztán rábeszélem J-t, hogy partit kell rendezni. Asszem nem lesz nehéz, főleg, hogy végre aláírta a szerződését, és még marad januárig tutira.
Holnap irány Chinatown, a lépcsők, és a Golden Gate. Aztán este még egy búcsú pub-crawling, másnap meg ügyesen kell pakolni a bőröndöt, hogy minden elférjen, és semmi se törjön össze.. De asszem a reptéren fognak nézni egy páran, ha megjelenek az új sziluettemben :)))
Na most lépek aludni, mert leragad a szemem, hosszú nap volt. Majd valamikor összeszedem, mik a jó, a rossz, és a nagy különbségek európához képest. De azt nem most, majd talán a reptéren..

on the way to San Francisco...

shooting star

Zsinórban a második nap volt, amikor a semmittevésen kívül nem akadt más dolgunk. De megint rá kellett jönnöm, hogy ezt nem nekem találták ki, unalmas. Délután átmentünk Newport Beachre, megkóstoltuk a helyi tuti botrafagyottat (nem hagyott maradandó emléket), kompoztunk a félszigetre, sétáltunk, este brassóit főztem vacsorára (mindenki odáig volt érte, pedig elég bénára sikerült, az alapanyagok nem túl jó minősége miatt), és miközben a vacsorát toltuk, láttam egy hullócsillagot. Az elsőt életemben. Ezt a fílinget szívesen átélném mindennap, vacsorázni a 30 fokban, a teraszon, az óceánt és az eget bámulva.. Ja, és egy rekordnak lehettem részese, ma 113 F volt, amit még sosem mértek ezen a környéken, pláne szeptember végén.. Crazy weather, isn't it?

snorkelezés Laguna Beachen

Asszem én sem vagyok teljesen normális, egymás után nézek szembe és győzöm le a félelmeimet, csak azért, hogy a vagány csaj imidzs ne rombolódjon. De végülis ez jó :) Iszonyatosan félek a mélységtől, nincs meg a vízbiztonságom, így ha kiúszok az óceánra, és nem érzem a talajt a lábam alatt, jön a pánik. De tegnap Ken kijött velem, beöltöztünk búvárnak, és snorkeleztünk, nézegettük a halakat meg az egyéb dolgokat a mélyben. Láttam pár garibaldit, meg kék és barna halakat, és egy darab csigát, ami hatalmas volt. Nagy élmény, de asszem nálam a búvárkodás meg is reked ezen a szinten, hacsak valaki elő nem ugrik a lehetőséggel, hogy akkor menjünk mélyebbre, és hogy ne tűnjek nyápicnak, azt is bevállalom majd :)
Itt most 40 fok van árnyékban, 18 fokos óceánvízzel, és már elértem a gusztustalanul barna vagyok szintet :) De most belenézek a tükörbe, és egy baromi jó csaj tekint vissza rám :)))

Knott's Berry Farm

a legdurvább a teljes szabadesés vízszintesen, arccal a földet nézve.. de a centrifugális erő megtette a magáét, konzervált mindent :)

Roadrunner and me in Death Valley

back from the national parks

Fura, hogy miközben pötyögök, itt éjfél, otthon meg minden "tisztességes" ember már dolgozik.
Visszatértünk a civilizációba, 4 nap vadkempingezés után. Hétfőn kora reggel Vegasból indultunk a Zionba, és mivel a saját kempingjeik tele voltak, ezért vadkempingezés lett a dolog vége, a Virgin river partján. Sátrat állítottunk, tüzet raktunk, sütöttünk, főztünk. A séf szerepe rám hárult, míg a többiek végezték a technikai dolgokat. A park csodaszép, kiépített, mozgáskorlátozott-barát sok részen. A legnagyobb kaland a nagy vizes túra volt, 15 fokos folyóvízben sétáltunk le úgy 2 mérföldet, amikor visszafordultunk, de csak G miatt, aki a vizes mókát kihagyta a balesete miatt, és várt ránk. Asszem enyhén angry volt, amikor megérkeztünk végre, de annyira jó móka volt! Sajnos a Bryce és a Grand Canyon kimaradt, az esőzések és a 3 fokos éjjeli hőmérséklet miatt, így helyette Death Valleybe ugrottunk át 2 napra. Azért tegnap este nem volt egy semmi fíling a sivatag közepén egy termálvizes medencében úszni, pancsolni, napozni.. Ma meg 45 fokos hőségben jártuk be a sivatagot, rendesen le is barnult a felsőtestem, úgyhogy a következő 3 napban rá kell gyúrni alulra, hogy kiegyenlített legyen a helyzet :) Bár ahogy elnézem, otthon nagykabát, és nem lesz hol villogni a csodás napbarnította bőrömmel :( Bár E-vel elhatároztuk 3 hete, hogy eljárunk együtt usziba októbertől, szal... :)
Iszonyat csodás helyeken voltunk, és sajnálom, h kimaradt a másik 2 park, de hát visszajövök még az tuti. Most megint van mire spórolni a következő évben, megvan az újabb target..
Ja, és végre van pöpec esőkabátom, 30 dollárért egy columbia nem is olyan rossz vétel, nem? :) És még egy jeepet is vezettem Kaliforniában, az sem egy gyenge érzés volt!
Most pedig már Laguna Beachen nyomulunk egy fancy kecóban, ami nem gyengén fancy, holnap körülnézünk, itt mi a pálya, pihenünk 3 napig szigorúan, és hétvégén elmegyünk rollercoasterezni végre! Juppííí :)

Ami Vegasban történik...

... Vegasban is marad.. De azért van pár dolog, ami publikus :)

Asszem így lehetne a legjobban összefoglalni a tegnap estét. Megérkeztünk, és a hostunk benyögte sms-ben, hogy elment dolgozni, és elfelejtette nyitvahagyni az ajtót, így ottmaradtunk totál kétségbeesve a Striptől 10 perc gyalog, mikor G-nek eszébe jutott, hogy van egy másik vegasi telefonszáma, egy hosteles fickóé. Felhívtam, és kiderült, hogy a hostel még csak most épül, de úgy döntött, hogy akkor ez egy jó alkalom arra, hogy visszaköltöztesse az egész cuccost. Felszedett minket a Wynn előtt, bepakoltunk a furgonba, és a hátsó traktusban utaztunk „hazáig”.
A két kissrác aki Chandlerrel volt, 18 és 20 évesek, tegnap jelentkeztek egy monster pozícióra az egyik hotelben, most van még a válogatás a nagy halloween bulira. Mókás nagyon! :)

Utána itthon söröztünk, mert a srácok még ugye nem ihatnak, régi amerikai nirvana, GnR, ZZ top, Rolling Stones és hasonló számokat énekeltünk gitárral, majd elmentem felfedezni pár szórakozóhelyet a fiúkkal. G maradt aludni, mert fáradt, fáj a lába, stb, én viszont ha itt vagyok, nem akarok pihenni, arra ott az október! Hihetetlen jót buliztam, rengeteget röhögtünk, és az angolom egyre durvábban jó. Ja és kaptam egy job offert, úgyhogy ha kedvem van, maradhatok Vegasban, lesz koszt, kvártély, némi zsebpénz, és dolgozom a hostelnek. De asszem kihagyom, bármilyen csábító is.. :)

Ken lassan érkezik, mi pedig libbenünk a hostunkhoz vele együtt, és utána nyomulunk egy medencés BBQ partin, ha minden igaz. Wow, el se hiszem, hogy folyton történik velünk valami, erre nem számítottam még az otthoni indulás előtt :)

Phoenix

Ülünk a phoenixi reptéren, és várjuk a vegasi gépet. Ha minden jól megy, még negyedóra, és beszállunk, és másfél óra múlva már Vegasban landolunk.
Az idő egyre melegebb, az időzónákat viszont már nem tudom követni. Itt most 7.30 pm van, ami az órára nézve, otthon hajnali 4.30.
Én eddig egész jó vagyok a jet lagben, csak G nem bírja, már megint álmos :)
A Newarkon volt egy mókás fickó, a testüregvizsgálaton kívül gyakorlatilag mindenen átesett, és míg vártam G-re, végignéztem az egész processt. Mókás volt, hogy a teljes kézipoggyásza egy hatalmas pink malacpersely volt. Össze is mosolyogtunk a guarddal :)))
Hihetetlen, hogy már eltelt egy hét, és még 2 vár ránk. Holnap egy kis kaszinózás, stripelés, a házasság valószínűleg kimarad, aztán hétfő reggel irány a canyonok, nemzeti parkok, sivatag, meg ami akad útközben :)

down to Vegas!

Indulás a reptérre, könnyes búcsú a 27ik emeleti kilátástól, és irány Vegas, baby! :)

last night in NYC :(

Amennyire nem tetszett az elején, mostanra annál jobban szeretem a várost. Hatalmas, de élhető. Most úgy vagyok vele, hogy Brüsszel után a másik hely, ahol el tudnám képzelni magam. Gondolkodom is erősen, hogy otthon el kéne kezdeni melót nézni máshol, mert pesten nagyon beszűkültek a lehetőségek, és ez kikészít. Igaz NY messze van, és ez para, mert eddig is nagyi miatt nem jöttem, most pedig pláne szüksége van rám. Nem egyszerű, de nézelődni lehet, a többit meg az élet hozza.
Ma megint sétáltunk egy nagyot G-vel, végig a 5th Avenuen, benéztünk a híres épületekbe, voltunk pár templomban, és kipróbáltuk az itteni Mekit is :)
Fura, hogy itt a templomkertekben több helyen is van temető, meg mellette egy kávézó. Kicsit nekem meredek ez a sírok mellett kávézni, de biztos meg lehet szokni. A mai nap poénja viszont az, hogy zsidó istentisztelet van hétvégén a St. Bartolomeuw-ban, mert kell a hely, és csak a katolikus templom volt szabad. Úgy látszik, ebben a városban minden megtörténhet :)
Chris elutazott Vermontba, elbúcsúztunk, megölelgettem, és megbeszéltük, hogy keep in touch, és próbál vmikor jövőre elnézni pestre, de én is bármikor jöhetek hozzá. Hát nem árt egy ilyen kapcsolat :) Annyira jófej, iszonyat hálás volt mindenért, és nagyon sajnálom, hogy csak ez a 3 nap volt, amit együtt töltöttünk, mert hihetetlen nagy arc, és még mondanivalónk is lenne nem kevés. Holnap repülünk Vegasba, vasárnap pedig jön Ken. Már alig várom, hogy lássam, kb pont egy éve, h elbúcsúztunk. Nagyon szeretem, nagyon kedves srác, és jó lesz újra látni, és eltölteni együtt egy kis időt.
Este tettünk még egy sétát a Brooklyn Bridgen, fotóztunk rengeteget, és most szelektálok. 1 hét, és olyan 1000 fotó eddig..

Becsíptem. Sörtől. Christ továbbra is imádom. És asszem Ő is minket. Ma újfent főztem, fokhagymalevest és paprikás krumplit. Odáig volt értük. Söröztünk. Majd elmentünk taxival GGreenwich villagebe, ott ittunk egy sört egy specko helyen, kaptunk vmni vodkafélét for free, elsétáltunk esőben a Magnolia Bakerybe cupcake-ért, Red Lion-ban Milo Z-t hallgattunk, de mikor láttam, h G és Chris is bealudt, felajánlottam, h jöjjünk haza. Pedig nekem még lábamban a bugi. A taxiban Chris elaludt, és amikor megkérdeztem, miről álmodik, mondta, h about beautiful hungarian girls. Úgy imádom! Ritka az ilyen jófej pasi, és tulajdonképp egy ilyenre vágyom mint ő. Aki szociális, jófej, édes, kedves, értékeli a dolgokat, és hiába keresi magát hülyére a wall streeten, megmaradt egy kedves vidéki srácnak, és semmi arca sincs. De nem értem miért nincs nője. Persze nekem sincs pasim perpill, és én is überbrutál istencsászár csaj vagyok! Ugyebár :)

back to NYC

Szerelmes vagyok! :) Chris, a hostunk annyira jófej, édes, kedves, aranyos, hogy már most sajnálom, hogy csak 2 esténk van vele! De már várom a holnap esti kocsmatúrát, megyünk a Red Lionba meghallgatni ZS egyik régi ismerősét funkyt játszani.

De azért pár szót megérdemel a mai nap is. Reggel felkeltünk, visszakaptuk a lábainkat egy frankó talp és alsólábszár masszázs után, a többit nem részletezném :) Majd elindultunk a városba, ahol G-t nem engedték be a Capitoliumba, mert volt nála egy kisolló. Ezért megbeszéltük, hogy ő megy az Air and space-be, én meg maradok, és a végén megbeszéljük az élményeket, majd tépünk a buszhoz. G nem volt ott a meeting pointon, emiatt idegbeteg lettem, hogy mit csináljak. Visszamentem a buszhoz bízva abban, hogy van annyi esze, hogy ő is odataláljon. És volt! :) De hogy ne legyen kerek a történet sikeresen fenthagyta a pénztárcáját a buszon, így egész este azt chasingelte, tiltotta le a bankkártyáit, és hasonlók.
Végül rittyentettem egy pöpec brassóit, Chris odáig volt érte, boroztunk, és asszem becsíptem.
Bakker de mennyire fílinges ez a 27ik emeleti szabadság szobros kilátás. Otthon el kell kezdenem karriert építeni, mert utazni akarok!!! Ha már a család projekt nem közeleg. Vagy a fene se tudja. Annyira nem érzem, h 30 leszek :)

D.C. 2.0

Megfáztam, és már kezd nagyon elegem lenni, hogy itt minden légkondicionált. Próbálom magam gyógyítani, egyelőore kevés sikerrel, de ha más nem, majd a vegasi 37 fok rendbetesz.
Washington tökjó hely, a hostunk is istenkirály, és este a 11ik emeleti tetőteraszukon nyomtunk egy úszást. Azért annak megvolt a filingje, nem gyengén! És még egy titkos lábmasszázst is kaptam Jimmytől, miután kb járni nem tudok az elmúlt napi gyaloglások után.

Washington D.C.

5 órányi buszonalvás után megérkeztünk az Államok fővárosába, ahol fickóról, akitől útbaigazítást kértünk, kiderült, hogy van egy bátyja, aki Budapesten phd-zik a SOTE-n, ja és etióp BTW :) kicsi a világ..

egér vagy patkány? :)

éjjel kaparászást hallottunk a sütőből, és még most is. G szerint egér. De ez milyen már? Egér a sütőben? :) Egérirtó van a lakásban, az állapotok érdekesek, na de akkoris. Ugyanakkor más magyarázat nincs, mert ki más kaparna egy sütőt belülről? De azért ki nem merjük nyitni, talán majd közvetlen indulás előtt :)

még csak a második napon vagyunk túl, de fizikailag totál lestrapáltuk magunkat. Fáj mindenem, és már azon gondolkodom, hogy egy hónap múlvára kérek most masszázsidőpontot, mert totál kész vagyok. Fáj a vállam a hátizsákcipeléstől (pedig könnyű), a nyakam a matracon-alvástól, a gerincem pedig erősen csereérett a térdemmel együtt. Ma ráadásul még az eső is esett, bár nem az az észrevehető fajta, hanem, amikor az ember gyalogol és egy óra múlva azt veszi észre, h szétázott. Viszont emiatt egy csomó időt töltöttünk boltokban, purchaseltem 30 dolcsiért egy pöpec nyári túracipőt, vettem egy újabb naplót, amibe majd a kézzel írt feljegyzések kerülnek a túra utántól, és kinéztem 2 könyvet a barnes and noblesben, egy bukowski kötetet, a The most beautiful woman in town, és egy párizsi novelláskötetet különböző íróktól. Egyik sem olcsó, de miután most csekkoltam az amazonon, holnap a boltban fogom megvenni, mert kb ugyanannyira jönne ki megrendelve is.
Ma láttuk a Central Park egy részét, sétáltunk Chinatownban és Little Italyban, és vicces, de nem találtunk igazi kínai büfét. G először beült egy vietnami kajáldába, amire közöltem, hogy a hangok azt üzenik, sürgősen jöjjünk ki, így chaseltünk tovább egy kínaiért, mire sikerült úgy beválasztani (eltűnt az időérzékünk, és nem esett le, hogy ma nem hétköznap van) egy éttermet, ahol hétvége lévén nem menü hanem a la carte volt, elég borsos áron. Ketten otthagytunk 31 dolcsit egy kajára, de végülis megérte, mert ennyire jó kínait még nem igazán ettünk. Megérte, az adag is nagy, így holnap valószínűleg az lesz a reggeli.
Bakker, még mindig annyira hihetetlen, hogy itt vagyok, 6 óra időeltolódással, távolt otthontól. De a város még mindig nem jön be, és már alig várom, hogy holnap lelépjünk Washingtonba. Kemény nap lesz a holnapi, hajnali 7-kor lépés az újabb hosthoz a csomagokkal, utána ejtőzés a városban, majd hajnali 1-kor indulás, így a napfelkeltét a Washington emlékműnél megejtjük a tervek szerint.
Asszem ma is jól fogunk aludni :)

menekülttábor New Yorkban

a kép magáért beszél :)

Ma éjszaka már csak 9en aludtunk a lakásban, és egész éjjel szólt az iphone-ból a rádió. Félelmetes ez a pasas, valahol nagyon jófej, hogy nem hagyja az embereket az utcán aludni, de azért cirka 15 m2en 12 embert elaltatni, hát elég necces. Takarítva szerintünk még sose volt, a fürdőszobában nagyon durva harci állapotok dúlnak, de funkcióját beteljesíti.
NYC nem egy nagy durranás, ha valaki ilyen élményre vágyik, akkor elég Londonig mennie, sztem ugyanolyan, közelebb van, és még olcsóbb is. Nagyon brutál drágaság van, még jó hogy hallgattam a hangokra, és nem üres bőrönddel jöttem ki. Nem tudom, ez kinek olcsó, de ennyiért sőt olcsóbban otthon is bevásárolok. Jó mondjuk a dollárárfolyam is brutál béna, tenksz to OV. Tegnap elindultunk a Ground Zerotol, végig a Broadwayen, Rockefeller center, pár útbaeső templom, meg boltok. Ma Central Park és a körülötte lévő helyek a célpont, bár esőt jósolnak :(
A torkom érces, talán az óceáni klíma miatt? Az orrom teljesen be van dugulva, és nem értem, miért mondják, hogy minimális az orrsövényferdülésem, amikor alig kapok levegőt.
Szóval a hely nem egy nagy dobás, és most nyugodtan kövezzen meg bárki, aki szerint meg az :)
Fura, hogy minden ár nettóban van kiírva, az abc-től elkezdve a különböző boltokig, úgyhogy majd' 9 %-ot rá kell számolni mindenre. A metróhálózat nagyon király, mint Londonban vagy Párizsban, és olcsó is. Mondjuk az fura, hogy mindenhol fegyveres katonák állnak, amik gondolom elrettentő célt szolgálnak, de ha bemennék egy bombával, hogy kamikaze robbantok, ők se tudnának mit tenni..
Na de majd a Grand Canyon kárpótol az itt töltött időért :) I hope so..

kisvakond a nagyvárosban

még csak ma, vagy már tegnap (itteni idő szerint ma :) indultunk, de máris annyi minden történt, hogy gondolkodnom kell rendesen, ha semmit nem akarok kifelejteni :)
A BP-NYC járat 20 perc késéssel elindult, 241 személyes boeing 767 hozott el bennünket. Délre sikerült éhgyomorra benyomni egy feles orosz vodkától a duty freeben, amiből kóstolót tartottak, majd utána megkóstoltam Zwack Izabella remek fehérborait, úgyhogy a repülés para elmúlt. Nem is tudom, miért tojtam be a 10 órás úttól, de igazán para volt, még a sok lecseszés után is. De asszem csak a sok dolog ami összejött, meg a brutál fáradtság, ami betett, és nem bírta gerjeszteni a pozitiv gondolatokat.
A repülőn összehaverkodtunk egy 50-es stewarddal, megkínáltuk almás pitével, mire a végén kaptunk egy üveg amerikai vörösbort. Viszont annyire megkedvelt bennünket, h rögtön letegezett, és poénkodott végig. A vörösborért cserébe pedig a végén megkínáltuk a fél cabin crew-t a keksztekerccsel, úgy örültek neki!
A leszállás simán ment, csak utána beszívtunk egy laza egyórás sorban állást a beengedő kapunál, ahol ujjlenyomatot vettek, és mivel egy magyar srácnak tolmácsot is játszottam, ott is összespanoltam a hivatalnokkal, aki kikérdezett dacára a hosszú sornak, hogy a magyar milyen nyelvre hasonlít, és megkérdezte a hüvelykujj és a kéz szót, amit utána rögtön gyakorolt is, és tökjól ment neki!
Nagy nehezen metróra szálltunk, ahol sikerült elnézni a megállót, így bekerültünk a Penn Stationre Woodside helyett, úgyhogy metrózhattuk keresztül fél NY-ot még utána, majd mire megérkeztünk Patrickhez, akkor jött az igazi döbbenet.
Egy studioban lakik Queensben, és ma velünk együtt 12 embert hostol. Enyhén kikattantunk, de úgy tűnik, hogy lesz helyünk holnaptól másnál. Fingers crossed. Mondjuk ez most mókás, de hétfő estig nem húznám itt ki.
Bakker, még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok, repültem 10 órát, és kikötöttem a világ másik végén, és az ablakból látni az Empire State Buildinget. Azért van egy filingje igy este 11-kor :)

Azt hiszem a mostani állapotomból már csak felfelé vezet az út. Hihetetlen belegondolni, hogy 11 hónap eltelt pihenés nélkül, az idő úgy elrepült. Csak azon érzem, hogy ez hosszú idő volt, hogy az erőm fogytán, menni alig bírok, a bringát -2-ben tekerem, és vonszolom magam séta közben mint egy öregasszony. Nem tudok pihenni, a kórház is odatett most, az agyam pörög, a testem fáradt, a bőröndök meg üresek. És mikor fogok bepakolni? Asszem éjszaka kell sort kerítenem rá, mert úgy hajnali 1-2-nél előbb megint nem kerülök haza.
De októbertől új szabályok lesznek érvényben, és fel is írom, hogy ahhoz tartsam magam. Nincs több egyoldalú mások szolgálatára állás, nincs több értelmetlen vita hülyékkel, hanem csak egyszerűen tovaséta, ha valami nem kóser. Ha valamit megtanultam az utóbbi időben, akkor ez az. Ha valaki felnőttként nincs annyira intelligens, hogy ne csak a felszínt kapargassa, akkor ennyi volt.
Különben is, csak magára számíthat az ember. Na jó, néha másokra is :)

utazáspara

Eddig készültem, nem bírtam aludni, számoltam a napokat, hogy végre mikor indul már a repülő NYC-be, erre most reggel óta a totál nihil állapotában leledzek.
De megnyugodtam, mert ez nálam normális. Pár nappal indulás előtt mindig lehúznám a rolót, bebuknám a repjegyet, és csak aludnék otthon. Most is így érzem magam, elfáradtam, és ma megint rohanás budakeszire. Remélem nagyi hamarosan hazakerül, és mire elindulok, már otthon lesz, hogy ne idegeskedjek tovább. Kintről meg kerül, amibe kerül, de 2-3 naponta muszáj lesz hallanom a hangját.

kis magyar kórház-sitcom, avagy hogyan juss kávéhoz a budakeszi kórházban

Tegnap nagyi elég rosszul volt, és amikor bementünk meglátogatni egy pillanatra meg is ijedtem, hogy nagy a baj. De hálisten csak a vérnyomása esett le, és kért egy kávét. Hogy ne legyen egyszerű a story, a büfé nincs nyitva hétvégén, a kávéautomata meghalt, úgyhogy marad a két opció, budakeszi, vagy valami büfé, mcdo ilyesmi a város felé.
Erre hálisten nem került sor, mert az A épület első emeletén 1 kisöreg pizsamában kávét főz a rezsón, termoszba tölti, hogy ki ne hűljön, és akinek épp szüksége van rá, annak 70 ft-ért kimér egy adagot a retro kávéspohárral. Ha épp nem ül ott, mert a szobában lebzsel, akkor a 16-os kórteremben Gyurit kell keresni, és máris jön! :)
Hihetetlen arc, saját nyitvatartással, természetesen vizit és ebéd idején zárva :)

egy film, ami feldob egy esős estét

holnap békávézok. 1 hét múlva utazom, és akármilyen mókás és stresszoldó szakadó esőben sárvédő nélküli bringán tekerni, egy tüdőgyulladást nem vinnék ki 7000 km-rel arrébb :)

végre egy nyugodt este

csak hogy a hét se legyen esemény nélküli, Anyu eltörte a karját, Nagyi kedden kórházba megy, én meg kiborultam. Szerdán bőgtem egy jót, hogy nem bírom ezt a felpörgött ritmust, hogy az emberek rajtam ugrálnak, és nem bírom követni az életüket. Nem megy. Az évek során túl sok embert gyűjtöttem magam köré, túl sokan nekem öntötték ki a lelküket, és most 11 munkás hónap után bemondtam az unalmast. Szeretnék magammal foglalkozni, a lakásommal, a nagyimmal, a gondolataimmal, a könyveimmel, és amikor kedvem tartja elmenni és pörögni egy jót. Mint most csütörtökön Barcsayra. Nem volt kedvem menni, de arcom se lemondani, és végül olyan jót tomboltam, minden feszültség elszállt, és járni alig bírok, után beállt minden izom a lábamban.
A mai beteglátogatás után végre nemrég hazaértem, elterültem a földön, kinyomtam minden modern kommunikációs csatornát, és most is csak azért kapcsoltam be a gépet, hogy ezt dokumentáljam és kiírjam magamból. Jólesett feküdni a földön, helyrerakni az agyam, mit is akarok igazán, és ráfeküdni a fontossági sorrend megvalósítására, és elérni azokat a dolgokat, amiket szeretnék. Egy pasit, aki ugyanabban az életszakaszban jár mint én, aki már pörgött eleget, és nyugodtabb életre vágyik, de azért benne van minden őrültségben, akinek én vagyok a minden, elfogad minden hülye hisztimmel, béna tulajdonságommal együtt, és aki észreveszi, ha nem vagyok jól, és idejön, megsimogatja a fejem, megölel, és örül, hogy vagyok neki. Aki nem gyárt kisebbségi komplexusokat, mint az eddigi kisők, hanem tudja, érzi, hogy ő férfi mellettem, és annak is tekintem. Lassan itt az ideje a gyerekvállalásnak is, egyre inkább szeretném, egyre jobban elvagyok a lurkókkal, és már vágyom egy sajátra. De nem mindenáron. Amíg meg nem jön össze, folytatom a pörgést tovább a 2J-vel.
Most irány K forgatókönyve, illene elolvasnom, míg Vegasban találkozom vele, hogy elmondhassam a véleményem, ha már átküldte, és kikérte :)
Addig is előre tovább pozitívan, holnap még Mamába is bele kell ezt sulykolnom, hogy nem szabad feladni, mert a dédunokák még alsóhangon másfél év :)

már csak 18-at kell aludni

kevesebb, mint 3 hét van hátra a nagy kalandig! Úgy várom, mint óvodás a Mikulást, és már csak erre tudok gondolni napok óta, hogy végre itthonhagyjam a gondokat, a béna melómat, és lelépjek.
G-vel történt egy kis baleset szombaton, elcsúszott a síneken a bringával, így ő nem jött el velünk a velencei-tavi tekerésre. De hálisten jól van, vittem neki csodakenőcsöket, hogy minél hamarabb gyógyuljon, mert a nyaralás nem lesz sétagalopp. Úgy kell moderálni magam, hogy másról is tudjak beszélni, nem csak erről, de az elmúlt hét iszonyat sűrű volt, és a teljes program átalakult. A NYC-Washington túrákkal már nem tudunk mit csinálni, mert a jegyek már rég megvannak, viszont ahogy megérkezünk Vegasba, aznap félkarú rablózunk egy kicsit, bulizunk, vagy ami belefér, és másnap jön K, és visz minket a canyonokba, 5-6 napra kempingezni! Alig várom, sztem ez lesz a túra csúcspontja. Végigkempingezni a grand canyont, bryce canyont és a ziont! Annyira izgatott vagyok, mint még soha!
Aztán kocsival lelépünk LA-be, Laguna beachen is eltöltünk pár pihenős napot K szüleinél, rollercoasterezünk egy napot, és csak 3 nap SF lesz a végén. De nem bánom, nagyon nem! Hiába mondják sokan, hogy LA nem jó, de milyen jó lesz a pálmafák árnyékában hűsölni, beachelni, K haverjaival, jó társaságban eltölteni egy jó pár napot! Áááá, mikor indulunk már? :)))

can't wait 3 more weeks

na jó, már csak 20-at kell aludni, ami kevesebb, mint 3 hét :)
Nagyon depressed voltam az elmúlt napokban, és kerülöm az emberekkel való érintkezést. Tudom, érzem, hogy vannak emberek, akikkel inkább nem kommunikálok, mert ha megtenném, jó nem sülne ki belőle. És se magamnak, se másoknak nem akarok rossz perceket okozni.
De tegnap este nagyon feldobódtam. 3 napja chaselem a NYC és Washingtoni hostokat, egyelőre sikertelenül, mire K haverom, aki tavaly nyáron családi gyökérkutatásra és forgatókönyvírásra érkezett kis országunkba, rámírt, hogy mit szólnék egy 4 napos kempingezéshez a nevadai nemzeti parkokban. A Zion és a Bryce be sem volt tervezve, most pedig itt állok, és majd kiugrok a bőrömből, hogy sátorban tölthetek pár napot az USA-ban. Olyan vadregényes, filmbeli, vagy nem is tudom. Nem bírok magammal, és számolom visszafele a napokat, amik bezzeg most ólomlábakon vánszorognak. Nem is sajnálom, hogy SF-ra olyan max 4 nap marad, mert még eltöltünk a tervezett 2 nap helyett majdnem egy hetet LA-ben is, K szüleinél Laguna beachen. Bakker, ha ezt tudom, még a maradék 3 nap szabimat is kiveszem, meg rátolok még egy hét táppénzt :) Mondjuk a táppénz így is meglesz, mert az tuti, hogy ha hazajövök, én másnap be nem megyek dolgozni. Ki kell pihenni a nyaralást :P
Nem is tudom, mikor voltam utoljára így megkattanva. Kb. ovis koromban, amikor vártam a Mikulást, vagy.. na jó, hagyjuk :)

lazulás

elfáradtam, nagyon. De ez már várható volt egy ideje, mert gyakorlatilag november közepe óta nem nagyon volt 2 olyan nap egymás után, amikor kialudtam volna magam rendesen. Kialakult egy új, aktív baráti kör, belépett Á, egyik buli jött a másik után, hajnalig tartó tivornyák, közben egy melóhely-váltás 0 pihenéssel, J tetőtéri bulijai, koncerthegyek jumpingolással, koktélozások, a sok külföldi ide-oda cipelése, kollegiális rumbázások..
a sok könyvakciónak köszönhetően meg elköltöttem egy vagyont könyvekre, és realizáltam, hogy olvasnom kell, csendre vágyom, salátázni otthon az udvaron, és mellé olvasni egy jó könyvet és inni egy korsó bodzaszörpöt..
most ez kell. meg különben is az USA-ban legalább 6 különböző hostunk lesz, akikhez mind alkalmazkodni, és jópofát vágni kell, ráadásul 23 napon keresztül megyünk majd mint a futóbolondok, rá kell pihenni a nyaralásra :)
meg kéne írni egy könyvet, és festeni valamit. alkotni szeretnék, hagyni valami maradandót..

az olasz kávé titka...

... a víz. Állítólag azért nem lehet itthon igazán jó kávét inni, mert hiába a tuti jó kávégép, ha rossz a csapvíz, már alapból gáz az egész. Olaszországban is állítólag minél délebbre megy az ember, annál jobb a víz minősége, és ezáltal a kávé is

past 2 weeks

bringacsere megtörtént; a roncsot beszámítva, a srác kártérítésével sikerült vennem egy új pöpec épített bringát, már csak a nevét kéne kitalálnom, de valahogy nem sikerül. Lány, az tuti! :) De mivel férfivázon van, ezért transzszexuális, szóval nem egyszerű.. De egyszer majdcsak jön az ihlet, gondolom...
Az elmúlt 2 hétben egy percnyi időm nem volt magamra, ami most szombattól változik, mert 2 hétig nem csinálok semmit. Vagy legalábbis tizedennyit mint mostanában :) Megelégeltem a hoppmester szerepét is, és mivel 40 emberre bulit szervezni fárasztó munka, eldöntöttem, hogy csak és kizárólag azok az arcok lesznek ezentúl meghívva, akik maguk is jeleskednek a buliszervezésben, és nem csak azért hivnak fel, hogy kettesben gurítsunk le egy fröccsöt.
A-nak is írtam tegnap egy emailt, volt benne letolás is, de jól vette a dolgokat, remélem azóta is mosolyog rajtam és a hülyeségeimen. Á végre visszahozta a cuccaim, dumáltunk, zárkózik továbbra is, ez van.

csatt

megtörtént, amitől paráztam, úgyhogy ezentúl mindenféle hasonló negativ gondolatokat száműznöm kell. pont abban a kapubejáróban csaptak el reggel bringázás közben, amelyiknél mindig paráztam. Igaz nem kifele jött a kocsi, hanem befele. Egy nagyon jófej, kedves srác volt, bár én olyan szinten sokkot kaptam, h azt se tudtam ki vagyok és merre, telefonszámot cseréltünk, és remélem, reggel megjelenik, hogy együtt menjünk a bringaboltba bringát nézni... fingers crossed

d'ou vient cette belle accent?

ez ma nagyon édes volt :) voltam már mignon, de ezt még nem kaptam meg sosem :)

jóképességű és felkapaszkodott

2 szó, ami maradt, ami évekkel ezelőtt bekerült általa a szókincsembe. Még ha nem is beszéltünk egy ideje, de megrázott, kikattintott a halála. 31 év, alig idősebb mint én. Nyugodj békében, Csuthy...

on the backburner...

a kérdés, hogy ebből lesz-e frontburner... listen to the inner voices, which never lied before...

real chocolate chip cookie

ma Gretta, az amerikai CSerem megmutatta, hogy készül az igazi amerikai csokis keksz.
le is írom a receptet:

olyan kb 1 tojás, barnacukor, vanilla extract, kb 30 dkg liszt, vmennyi oatmeal, egy fél zacskó sütőpor, 2 tábla csoki
mindent összemixelünk, ja, ha nincs barnacukor és vanilla extract, merthogy este 10-kor a sarki éjjelnappaliban nem volt, akkor rakhatunk helyette baileyst, az persze volt itthon! :)
kis golyókat formázunk, és kisütjük úgy 200 fokon.

awesome!

ejj, már megint

én nem tudom, mi van velem, de megérzek. gyakran, egyre gyakrabban mostanában, pedig nem pihenem túl magam.
ma reggel bringával piroslámpánál álláskor körbenéztem, és kit láttak szemeim? A-t. 2 napja álmodtam vele. Jót. És hiányzik. Leginkább, hogy kibeszélgessük magunkat, mert egy hete lenne mit mondanom. Megint. Ő is észrevett asszem, forgott a feje. De még nem. Nem most. Majd.

bkv sucks

Tegnap az eső miatt békávéra szálltam bringa helyett, és hiába súgták a megérzéseim, h nem kéne, hülye voltam, na.
el is kaptak az ellenőrök, de addig húztam az időt verbálisan, míg megállt a troli egy megállóban, és megdöntöttem a 100 méteres síkfutásom rekordját.
hálisten ma már süt a nap, így újra bringázom

megérzések

Brutál dolgaim vannak már megint, pedig nem vagyok kipihent. Az elmúlt 2 hétben villantak be a flashek, és ma megint bejött egy megérzés, igaz az pont nem magammal kapcsolatban. Azt hiszem, hogy most el kell csendesednem, és megpróbálni ezekre fókuszálni, miket mond, mert van 2 megoldandó kérdés az életemben.

bday party

gyerekkoromban megpróbálkoztam párszor a szülinapi zsúrral, de 2 vendég volt a maximum, aki eljött, mert anno június 10-én, már bőven nyári szünet volt. És most, a 29ik partimon összejött úgy 30 ember, ami hihetetlen. Hihetetlen, h ennyien szeretnek. Úgyhogy most jó, ez tökjó érzés. És nem is vártam senkitől semmit, de mégis annyi jópofa dolgot kaptam, hogy totál elérzékenyültem. Na de asszem, most ideje lefeküdni, mielőtt túl érzelgőssé válok :) Jóéjt Mindenkinek, aki ma gondolt rám!

mai horoszkóp

"Baráti összejövetel teszi színessé a közelgő napokat, amikor is vidámság és humoros dolgok kerülnek napvilágra. Öröm és boldogság várja."

és ez speciel mennyire igaz :)

tegnap miután sikerült majdnem balesetet okoznom bringázás és telefonálás közben, égvehagytam a gázt, és még egy lökött svájci eszkalálására is számithatok a mai napon, azt hiszem, este megérdemlek egy kis fényt :) a többiekkel egyetemben.

tökéletesség

Tegnap két sör és egy pálinka mellett arról filozofáltunk, hogy vajon miben kell a tökéletességre törekedni, és miben lehet kompromisszumot kötni. Szerintem manapság kompromisszumokból áll az Élet, a munka és a magánélet területén is, és ez nem feltétlenül rossz. Viszont 22 éves hím beszélgetőpartnerem állítja, hogy a munkában a legjobbat, a minket leginkább érdeklőt kell megtalálni, és addig menni, amíg össze nem jön, míg a magánélet más tészta, ott muszáj néha alkukat kötni. Szerintem tökéletes semmiben nincs, maximum pár pillanatig, és meg kell találni azt a pontot, ahol még nem adjuk fel saját magunkat, és még bőven élvezzük az Életet. Viszont ha a mérleg a folytonos kompromisszumok oldalára dől, akkor lépni kell, akár egy munkáról, akár egy pasiról szól a dolog.
De én most köszönöm, PONT JÓL vagyok! :)

fel a fejjel, avagy minden rosszban találjuk meg a jót!

csütörtök este addig pushingoltak, míg elmentem a normafára egy szülinapi buliba, pedig éreztem és tudtam, h nem kéne. hát bejött, mert leestem a lépcsőn, de hálisten nagyobb baj nélkül megúsztam, "csak" egy kis zúzódás. Így most szobafogságra vagyok ítélve, mert nem tudok járni, de a legrosszabb, h mivel húsvét van, mindenki hazautazott, és egyedül maradtam :( Á jött át péntek és szombat este is, kicsit feldobni a hangulatom, de ma már ő is a balatonon élvezi a jóidőt, én meg olvasok, filmeket nézek, és csekkolom a NY-i repjegyárakat, mert maholnap meg kéne venni szeptemberre a jegyet..

bébi

ma éjjel egy vacsoráról hazafele egyik kedvenc szomszédommal a máv-kórház előtt jöttünk el, ahol egy terhes nő kiszállt egy kocsiból, a társa vitte utána a kistáskát, és látszott, hogy lassan szül. Szépen, nyugodtan vette a levegőt, mint szüléskor szokás, és elméláztunk egy pillanatra, hogy milyen jó is most neki. Pár óra, és egy új Élet születik, és bennem is elindult egy jó érzés...

long time ago

ezer éve nem írtam, pedig pörögnek az események.
állást váltottam. Á erősen csereszabatos. Tervezem az USA-tripet G-vel szeptemberre. És rengeteget buliztam.
Most pedig kóma vagyok, ráadásul taknyos is reggel óta.
Hát ennyi...

astro update

most visszakerestem egy régi postomat, mert E állította, hogy ő megmondta, h halak pasim lesz, mert az a kihívás. Nos mégis én emlékeztem jól, mert halak gyereket mondott, és nem pasit. Bár ha a mostani a szituációból indulok ki, egy dupla halak pasi, aki lassan betölti a 30-at, néha tud úgy viselkedni, mint egy nagyon édes óvodás. Rengeteg türelem kell hozzá, de ezt egyelőre ellensúlyozza a sok pozitív tulajdonságával :) a többit pedig meglátjuk...

szánkós hétvége meglepivel

sült tej és reszelt almás sütögetés, lemondott vacsora, kicsit punnyadt J bday party, éjszakai hógolyózás és angyalkázás Á-val a Hősök terén, másnap délig alvás, szánkózás a Tabánban, és 6x 18h ;)
Hugi telefonja pedig igazán meglepett :)

BJE

vmi hihetetlen jót tomboltunk tegnap este a Barcsay Jenő Emlékzenekar koncertjén. Szétment a bal térdem, amit majd holnap a Széchenyi termálvize remélhetőleg helyretesz, de nem bánom.
Szerdán én lepődtem meg a Pótkulcsban, tegnap meg Á a Mostban. És másfél év után elmondhatom, hogy már Budapesten is requesteltem couchot ;)

hepinesz

mióta elindult 2010, történnek velem a jobbnál jobb dolgok. Egyszerűen sosem unatkozom, pörög velem az Élet, új pasi, rengeteg buli, és hiába van tél, mégis jó az idő, és van kedvem eljárni éjszakánként bulizni. Annyira sok pozitív behatás ér, hogy hiába alszom keveset, nem vagyok fáradt.. Azt hittem a mai nap mennyire unalmas lesz (végre :), de bejelentkezett 2 cimborám, hogy menjünk Széchenyibe (2 kis gondolatolvasó :), utána meg repülök haza, és készítem a Pasinak a könnyű francia vacsorát..

sajtvacsi, szimpla, Stammtisch

Még csak 11 napja, hogy elindult 2010, de máris annyi minden történt. Szombaton nálam sajtvacsi, és végre már nem bűzlik a hűtőm a finom francia sajtoktól, majd utána szimpla, Á, másnap Széchenyi, és végül egy spontán ötlet keretében kiugrottunk Bécsbe egy teára, majd éjjel haza. Baromi fáradt vagyok, de megérte ;) Holnap pedig irány a Dunántúl kora reggel!

a nap felfedezettje kategória győztese....

Carla Bruni! :)

french stuff and a crazy night

tegnap mindenki kifáradt a többórás fürdőzés után, és úgy döntöttünk itthon maradunk, és francia vacsit csapunk, sajtok, bordói, pástétom, füstölt kacsamell... Isteni volt, és hát igen, a francia camembert az teljesen más mint az itthoni tihanyi :) Még maradt egy pár cucc, azt hiszem, jövő héten rendezek valami kis partyt, hogy elfogyjon, mert én ennyi sajtot a büdös életben nem fogok megenni, a hűtőm viszont bűzlik :)
utána rávettem őket, h megnézzük az afterpartyt, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, hajnali 5ig roptam gangsta rapre, pogóztunk zúzós metálra, és mindehhez egy kortyot se sikerült innom :) de a képek a facebookon magukért beszélnek :)
hudenagyonjobuli volt :) ahogy az év kezdődött, tuti hogy istenkirály lesz :) muszáj lesz neki! :D

ca nique sa mere la pute

ennyire sikerült jól a sütőtökös tekercs, ami végül pite lett a törésvonalak végett :)
a szilveszter végül várakozáson felül teljesített ebben az évben, egy szóval összefoglalva "hudedurvaestevolt" :)
A HP, majd Á almáspite likőrje ott volt a szeren, majd a tetőremászós pezsgőzés, jóarc új ismerősök, és egy új tuning a szerelmi életemnek, nos... 2010 az egyik legjobb évem lesz, mert muszáj lesz neki egy ilyen újévi indítás után :)
ááááááááááááááááááá :D