Asszem én sem vagyok teljesen normális, egymás után nézek szembe és győzöm le a félelmeimet, csak azért, hogy a vagány csaj imidzs ne rombolódjon. De végülis ez jó :) Iszonyatosan félek a mélységtől, nincs meg a vízbiztonságom, így ha kiúszok az óceánra, és nem érzem a talajt a lábam alatt, jön a pánik. De tegnap Ken kijött velem, beöltöztünk búvárnak, és snorkeleztünk, nézegettük a halakat meg az egyéb dolgokat a mélyben. Láttam pár garibaldit, meg kék és barna halakat, és egy darab csigát, ami hatalmas volt. Nagy élmény, de asszem nálam a búvárkodás meg is reked ezen a szinten, hacsak valaki elő nem ugrik a lehetőséggel, hogy akkor menjünk mélyebbre, és hogy ne tűnjek nyápicnak, azt is bevállalom majd :)
Itt most 40 fok van árnyékban, 18 fokos óceánvízzel, és már elértem a gusztustalanul barna vagyok szintet :) De most belenézek a tükörbe, és egy baromi jó csaj tekint vissza rám :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése