2010. augusztus 28., szombat

végre egy nyugodt este

csak hogy a hét se legyen esemény nélküli, Anyu eltörte a karját, Nagyi kedden kórházba megy, én meg kiborultam. Szerdán bőgtem egy jót, hogy nem bírom ezt a felpörgött ritmust, hogy az emberek rajtam ugrálnak, és nem bírom követni az életüket. Nem megy. Az évek során túl sok embert gyűjtöttem magam köré, túl sokan nekem öntötték ki a lelküket, és most 11 munkás hónap után bemondtam az unalmast. Szeretnék magammal foglalkozni, a lakásommal, a nagyimmal, a gondolataimmal, a könyveimmel, és amikor kedvem tartja elmenni és pörögni egy jót. Mint most csütörtökön Barcsayra. Nem volt kedvem menni, de arcom se lemondani, és végül olyan jót tomboltam, minden feszültség elszállt, és járni alig bírok, után beállt minden izom a lábamban.
A mai beteglátogatás után végre nemrég hazaértem, elterültem a földön, kinyomtam minden modern kommunikációs csatornát, és most is csak azért kapcsoltam be a gépet, hogy ezt dokumentáljam és kiírjam magamból. Jólesett feküdni a földön, helyrerakni az agyam, mit is akarok igazán, és ráfeküdni a fontossági sorrend megvalósítására, és elérni azokat a dolgokat, amiket szeretnék. Egy pasit, aki ugyanabban az életszakaszban jár mint én, aki már pörgött eleget, és nyugodtabb életre vágyik, de azért benne van minden őrültségben, akinek én vagyok a minden, elfogad minden hülye hisztimmel, béna tulajdonságommal együtt, és aki észreveszi, ha nem vagyok jól, és idejön, megsimogatja a fejem, megölel, és örül, hogy vagyok neki. Aki nem gyárt kisebbségi komplexusokat, mint az eddigi kisők, hanem tudja, érzi, hogy ő férfi mellettem, és annak is tekintem. Lassan itt az ideje a gyerekvállalásnak is, egyre inkább szeretném, egyre jobban elvagyok a lurkókkal, és már vágyom egy sajátra. De nem mindenáron. Amíg meg nem jön össze, folytatom a pörgést tovább a 2J-vel.
Most irány K forgatókönyve, illene elolvasnom, míg Vegasban találkozom vele, hogy elmondhassam a véleményem, ha már átküldte, és kikérte :)
Addig is előre tovább pozitívan, holnap még Mamába is bele kell ezt sulykolnom, hogy nem szabad feladni, mert a dédunokák még alsóhangon másfél év :)

Nincsenek megjegyzések: