na jó, már csak 20-at kell aludni, ami kevesebb, mint 3 hét :)
Nagyon depressed voltam az elmúlt napokban, és kerülöm az emberekkel való érintkezést. Tudom, érzem, hogy vannak emberek, akikkel inkább nem kommunikálok, mert ha megtenném, jó nem sülne ki belőle. És se magamnak, se másoknak nem akarok rossz perceket okozni.
De tegnap este nagyon feldobódtam. 3 napja chaselem a NYC és Washingtoni hostokat, egyelőre sikertelenül, mire K haverom, aki tavaly nyáron családi gyökérkutatásra és forgatókönyvírásra érkezett kis országunkba, rámírt, hogy mit szólnék egy 4 napos kempingezéshez a nevadai nemzeti parkokban. A Zion és a Bryce be sem volt tervezve, most pedig itt állok, és majd kiugrok a bőrömből, hogy sátorban tölthetek pár napot az USA-ban. Olyan vadregényes, filmbeli, vagy nem is tudom. Nem bírok magammal, és számolom visszafele a napokat, amik bezzeg most ólomlábakon vánszorognak. Nem is sajnálom, hogy SF-ra olyan max 4 nap marad, mert még eltöltünk a tervezett 2 nap helyett majdnem egy hetet LA-ben is, K szüleinél Laguna beachen. Bakker, ha ezt tudom, még a maradék 3 nap szabimat is kiveszem, meg rátolok még egy hét táppénzt :) Mondjuk a táppénz így is meglesz, mert az tuti, hogy ha hazajövök, én másnap be nem megyek dolgozni. Ki kell pihenni a nyaralást :P
Nem is tudom, mikor voltam utoljára így megkattanva. Kb. ovis koromban, amikor vártam a Mikulást, vagy.. na jó, hagyjuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése