Eddig készültem, nem bírtam aludni, számoltam a napokat, hogy végre mikor indul már a repülő NYC-be, erre most reggel óta a totál nihil állapotában leledzek.
De megnyugodtam, mert ez nálam normális. Pár nappal indulás előtt mindig lehúznám a rolót, bebuknám a repjegyet, és csak aludnék otthon. Most is így érzem magam, elfáradtam, és ma megint rohanás budakeszire. Remélem nagyi hamarosan hazakerül, és mire elindulok, már otthon lesz, hogy ne idegeskedjek tovább. Kintről meg kerül, amibe kerül, de 2-3 naponta muszáj lesz hallanom a hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése