Azt hiszem a mostani állapotomból már csak felfelé vezet az út. Hihetetlen belegondolni, hogy 11 hónap eltelt pihenés nélkül, az idő úgy elrepült. Csak azon érzem, hogy ez hosszú idő volt, hogy az erőm fogytán, menni alig bírok, a bringát -2-ben tekerem, és vonszolom magam séta közben mint egy öregasszony. Nem tudok pihenni, a kórház is odatett most, az agyam pörög, a testem fáradt, a bőröndök meg üresek. És mikor fogok bepakolni? Asszem éjszaka kell sort kerítenem rá, mert úgy hajnali 1-2-nél előbb megint nem kerülök haza.
De októbertől új szabályok lesznek érvényben, és fel is írom, hogy ahhoz tartsam magam. Nincs több egyoldalú mások szolgálatára állás, nincs több értelmetlen vita hülyékkel, hanem csak egyszerűen tovaséta, ha valami nem kóser. Ha valamit megtanultam az utóbbi időben, akkor ez az. Ha valaki felnőttként nincs annyira intelligens, hogy ne csak a felszínt kapargassa, akkor ennyi volt.
Különben is, csak magára számíthat az ember. Na jó, néha másokra is :)