kisvakond a nagyvárosban

még csak ma, vagy már tegnap (itteni idő szerint ma :) indultunk, de máris annyi minden történt, hogy gondolkodnom kell rendesen, ha semmit nem akarok kifelejteni :)
A BP-NYC járat 20 perc késéssel elindult, 241 személyes boeing 767 hozott el bennünket. Délre sikerült éhgyomorra benyomni egy feles orosz vodkától a duty freeben, amiből kóstolót tartottak, majd utána megkóstoltam Zwack Izabella remek fehérborait, úgyhogy a repülés para elmúlt. Nem is tudom, miért tojtam be a 10 órás úttól, de igazán para volt, még a sok lecseszés után is. De asszem csak a sok dolog ami összejött, meg a brutál fáradtság, ami betett, és nem bírta gerjeszteni a pozitiv gondolatokat.
A repülőn összehaverkodtunk egy 50-es stewarddal, megkínáltuk almás pitével, mire a végén kaptunk egy üveg amerikai vörösbort. Viszont annyire megkedvelt bennünket, h rögtön letegezett, és poénkodott végig. A vörösborért cserébe pedig a végén megkínáltuk a fél cabin crew-t a keksztekerccsel, úgy örültek neki!
A leszállás simán ment, csak utána beszívtunk egy laza egyórás sorban állást a beengedő kapunál, ahol ujjlenyomatot vettek, és mivel egy magyar srácnak tolmácsot is játszottam, ott is összespanoltam a hivatalnokkal, aki kikérdezett dacára a hosszú sornak, hogy a magyar milyen nyelvre hasonlít, és megkérdezte a hüvelykujj és a kéz szót, amit utána rögtön gyakorolt is, és tökjól ment neki!
Nagy nehezen metróra szálltunk, ahol sikerült elnézni a megállót, így bekerültünk a Penn Stationre Woodside helyett, úgyhogy metrózhattuk keresztül fél NY-ot még utána, majd mire megérkeztünk Patrickhez, akkor jött az igazi döbbenet.
Egy studioban lakik Queensben, és ma velünk együtt 12 embert hostol. Enyhén kikattantunk, de úgy tűnik, hogy lesz helyünk holnaptól másnál. Fingers crossed. Mondjuk ez most mókás, de hétfő estig nem húznám itt ki.
Bakker, még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok, repültem 10 órát, és kikötöttem a világ másik végén, és az ablakból látni az Empire State Buildinget. Azért van egy filingje igy este 11-kor :)