még csak a második napon vagyunk túl, de fizikailag totál lestrapáltuk magunkat. Fáj mindenem, és már azon gondolkodom, hogy egy hónap múlvára kérek most masszázsidőpontot, mert totál kész vagyok. Fáj a vállam a hátizsákcipeléstől (pedig könnyű), a nyakam a matracon-alvástól, a gerincem pedig erősen csereérett a térdemmel együtt. Ma ráadásul még az eső is esett, bár nem az az észrevehető fajta, hanem, amikor az ember gyalogol és egy óra múlva azt veszi észre, h szétázott. Viszont emiatt egy csomó időt töltöttünk boltokban, purchaseltem 30 dolcsiért egy pöpec nyári túracipőt, vettem egy újabb naplót, amibe majd a kézzel írt feljegyzések kerülnek a túra utántól, és kinéztem 2 könyvet a barnes and noblesben, egy bukowski kötetet, a The most beautiful woman in town, és egy párizsi novelláskötetet különböző íróktól. Egyik sem olcsó, de miután most csekkoltam az amazonon, holnap a boltban fogom megvenni, mert kb ugyanannyira jönne ki megrendelve is.
Ma láttuk a Central Park egy részét, sétáltunk Chinatownban és Little Italyban, és vicces, de nem találtunk igazi kínai büfét. G először beült egy vietnami kajáldába, amire közöltem, hogy a hangok azt üzenik, sürgősen jöjjünk ki, így chaseltünk tovább egy kínaiért, mire sikerült úgy beválasztani (eltűnt az időérzékünk, és nem esett le, hogy ma nem hétköznap van) egy éttermet, ahol hétvége lévén nem menü hanem a la carte volt, elég borsos áron. Ketten otthagytunk 31 dolcsit egy kajára, de végülis megérte, mert ennyire jó kínait még nem igazán ettünk. Megérte, az adag is nagy, így holnap valószínűleg az lesz a reggeli.
Bakker, még mindig annyira hihetetlen, hogy itt vagyok, 6 óra időeltolódással, távolt otthontól. De a város még mindig nem jön be, és már alig várom, hogy holnap lelépjünk Washingtonba. Kemény nap lesz a holnapi, hajnali 7-kor lépés az újabb hosthoz a csomagokkal, utána ejtőzés a városban, majd hajnali 1-kor indulás, így a napfelkeltét a Washington emlékműnél megejtjük a tervek szerint.
Asszem ma is jól fogunk aludni :)