on the way to San Francisco...

shooting star

Zsinórban a második nap volt, amikor a semmittevésen kívül nem akadt más dolgunk. De megint rá kellett jönnöm, hogy ezt nem nekem találták ki, unalmas. Délután átmentünk Newport Beachre, megkóstoltuk a helyi tuti botrafagyottat (nem hagyott maradandó emléket), kompoztunk a félszigetre, sétáltunk, este brassóit főztem vacsorára (mindenki odáig volt érte, pedig elég bénára sikerült, az alapanyagok nem túl jó minősége miatt), és miközben a vacsorát toltuk, láttam egy hullócsillagot. Az elsőt életemben. Ezt a fílinget szívesen átélném mindennap, vacsorázni a 30 fokban, a teraszon, az óceánt és az eget bámulva.. Ja, és egy rekordnak lehettem részese, ma 113 F volt, amit még sosem mértek ezen a környéken, pláne szeptember végén.. Crazy weather, isn't it?

snorkelezés Laguna Beachen

Asszem én sem vagyok teljesen normális, egymás után nézek szembe és győzöm le a félelmeimet, csak azért, hogy a vagány csaj imidzs ne rombolódjon. De végülis ez jó :) Iszonyatosan félek a mélységtől, nincs meg a vízbiztonságom, így ha kiúszok az óceánra, és nem érzem a talajt a lábam alatt, jön a pánik. De tegnap Ken kijött velem, beöltöztünk búvárnak, és snorkeleztünk, nézegettük a halakat meg az egyéb dolgokat a mélyben. Láttam pár garibaldit, meg kék és barna halakat, és egy darab csigát, ami hatalmas volt. Nagy élmény, de asszem nálam a búvárkodás meg is reked ezen a szinten, hacsak valaki elő nem ugrik a lehetőséggel, hogy akkor menjünk mélyebbre, és hogy ne tűnjek nyápicnak, azt is bevállalom majd :)
Itt most 40 fok van árnyékban, 18 fokos óceánvízzel, és már elértem a gusztustalanul barna vagyok szintet :) De most belenézek a tükörbe, és egy baromi jó csaj tekint vissza rám :)))

Knott's Berry Farm

a legdurvább a teljes szabadesés vízszintesen, arccal a földet nézve.. de a centrifugális erő megtette a magáét, konzervált mindent :)

Roadrunner and me in Death Valley

back from the national parks

Fura, hogy miközben pötyögök, itt éjfél, otthon meg minden "tisztességes" ember már dolgozik.
Visszatértünk a civilizációba, 4 nap vadkempingezés után. Hétfőn kora reggel Vegasból indultunk a Zionba, és mivel a saját kempingjeik tele voltak, ezért vadkempingezés lett a dolog vége, a Virgin river partján. Sátrat állítottunk, tüzet raktunk, sütöttünk, főztünk. A séf szerepe rám hárult, míg a többiek végezték a technikai dolgokat. A park csodaszép, kiépített, mozgáskorlátozott-barát sok részen. A legnagyobb kaland a nagy vizes túra volt, 15 fokos folyóvízben sétáltunk le úgy 2 mérföldet, amikor visszafordultunk, de csak G miatt, aki a vizes mókát kihagyta a balesete miatt, és várt ránk. Asszem enyhén angry volt, amikor megérkeztünk végre, de annyira jó móka volt! Sajnos a Bryce és a Grand Canyon kimaradt, az esőzések és a 3 fokos éjjeli hőmérséklet miatt, így helyette Death Valleybe ugrottunk át 2 napra. Azért tegnap este nem volt egy semmi fíling a sivatag közepén egy termálvizes medencében úszni, pancsolni, napozni.. Ma meg 45 fokos hőségben jártuk be a sivatagot, rendesen le is barnult a felsőtestem, úgyhogy a következő 3 napban rá kell gyúrni alulra, hogy kiegyenlített legyen a helyzet :) Bár ahogy elnézem, otthon nagykabát, és nem lesz hol villogni a csodás napbarnította bőrömmel :( Bár E-vel elhatároztuk 3 hete, hogy eljárunk együtt usziba októbertől, szal... :)
Iszonyat csodás helyeken voltunk, és sajnálom, h kimaradt a másik 2 park, de hát visszajövök még az tuti. Most megint van mire spórolni a következő évben, megvan az újabb target..
Ja, és végre van pöpec esőkabátom, 30 dollárért egy columbia nem is olyan rossz vétel, nem? :) És még egy jeepet is vezettem Kaliforniában, az sem egy gyenge érzés volt!
Most pedig már Laguna Beachen nyomulunk egy fancy kecóban, ami nem gyengén fancy, holnap körülnézünk, itt mi a pálya, pihenünk 3 napig szigorúan, és hétvégén elmegyünk rollercoasterezni végre! Juppííí :)

Ami Vegasban történik...

... Vegasban is marad.. De azért van pár dolog, ami publikus :)

Asszem így lehetne a legjobban összefoglalni a tegnap estét. Megérkeztünk, és a hostunk benyögte sms-ben, hogy elment dolgozni, és elfelejtette nyitvahagyni az ajtót, így ottmaradtunk totál kétségbeesve a Striptől 10 perc gyalog, mikor G-nek eszébe jutott, hogy van egy másik vegasi telefonszáma, egy hosteles fickóé. Felhívtam, és kiderült, hogy a hostel még csak most épül, de úgy döntött, hogy akkor ez egy jó alkalom arra, hogy visszaköltöztesse az egész cuccost. Felszedett minket a Wynn előtt, bepakoltunk a furgonba, és a hátsó traktusban utaztunk „hazáig”.
A két kissrác aki Chandlerrel volt, 18 és 20 évesek, tegnap jelentkeztek egy monster pozícióra az egyik hotelben, most van még a válogatás a nagy halloween bulira. Mókás nagyon! :)

Utána itthon söröztünk, mert a srácok még ugye nem ihatnak, régi amerikai nirvana, GnR, ZZ top, Rolling Stones és hasonló számokat énekeltünk gitárral, majd elmentem felfedezni pár szórakozóhelyet a fiúkkal. G maradt aludni, mert fáradt, fáj a lába, stb, én viszont ha itt vagyok, nem akarok pihenni, arra ott az október! Hihetetlen jót buliztam, rengeteget röhögtünk, és az angolom egyre durvábban jó. Ja és kaptam egy job offert, úgyhogy ha kedvem van, maradhatok Vegasban, lesz koszt, kvártély, némi zsebpénz, és dolgozom a hostelnek. De asszem kihagyom, bármilyen csábító is.. :)

Ken lassan érkezik, mi pedig libbenünk a hostunkhoz vele együtt, és utána nyomulunk egy medencés BBQ partin, ha minden igaz. Wow, el se hiszem, hogy folyton történik velünk valami, erre nem számítottam még az otthoni indulás előtt :)

Phoenix

Ülünk a phoenixi reptéren, és várjuk a vegasi gépet. Ha minden jól megy, még negyedóra, és beszállunk, és másfél óra múlva már Vegasban landolunk.
Az idő egyre melegebb, az időzónákat viszont már nem tudom követni. Itt most 7.30 pm van, ami az órára nézve, otthon hajnali 4.30.
Én eddig egész jó vagyok a jet lagben, csak G nem bírja, már megint álmos :)
A Newarkon volt egy mókás fickó, a testüregvizsgálaton kívül gyakorlatilag mindenen átesett, és míg vártam G-re, végignéztem az egész processt. Mókás volt, hogy a teljes kézipoggyásza egy hatalmas pink malacpersely volt. Össze is mosolyogtunk a guarddal :)))
Hihetetlen, hogy már eltelt egy hét, és még 2 vár ránk. Holnap egy kis kaszinózás, stripelés, a házasság valószínűleg kimarad, aztán hétfő reggel irány a canyonok, nemzeti parkok, sivatag, meg ami akad útközben :)

down to Vegas!

Indulás a reptérre, könnyes búcsú a 27ik emeleti kilátástól, és irány Vegas, baby! :)

last night in NYC :(

Amennyire nem tetszett az elején, mostanra annál jobban szeretem a várost. Hatalmas, de élhető. Most úgy vagyok vele, hogy Brüsszel után a másik hely, ahol el tudnám képzelni magam. Gondolkodom is erősen, hogy otthon el kéne kezdeni melót nézni máshol, mert pesten nagyon beszűkültek a lehetőségek, és ez kikészít. Igaz NY messze van, és ez para, mert eddig is nagyi miatt nem jöttem, most pedig pláne szüksége van rám. Nem egyszerű, de nézelődni lehet, a többit meg az élet hozza.
Ma megint sétáltunk egy nagyot G-vel, végig a 5th Avenuen, benéztünk a híres épületekbe, voltunk pár templomban, és kipróbáltuk az itteni Mekit is :)
Fura, hogy itt a templomkertekben több helyen is van temető, meg mellette egy kávézó. Kicsit nekem meredek ez a sírok mellett kávézni, de biztos meg lehet szokni. A mai nap poénja viszont az, hogy zsidó istentisztelet van hétvégén a St. Bartolomeuw-ban, mert kell a hely, és csak a katolikus templom volt szabad. Úgy látszik, ebben a városban minden megtörténhet :)
Chris elutazott Vermontba, elbúcsúztunk, megölelgettem, és megbeszéltük, hogy keep in touch, és próbál vmikor jövőre elnézni pestre, de én is bármikor jöhetek hozzá. Hát nem árt egy ilyen kapcsolat :) Annyira jófej, iszonyat hálás volt mindenért, és nagyon sajnálom, hogy csak ez a 3 nap volt, amit együtt töltöttünk, mert hihetetlen nagy arc, és még mondanivalónk is lenne nem kevés. Holnap repülünk Vegasba, vasárnap pedig jön Ken. Már alig várom, hogy lássam, kb pont egy éve, h elbúcsúztunk. Nagyon szeretem, nagyon kedves srác, és jó lesz újra látni, és eltölteni együtt egy kis időt.
Este tettünk még egy sétát a Brooklyn Bridgen, fotóztunk rengeteget, és most szelektálok. 1 hét, és olyan 1000 fotó eddig..

Becsíptem. Sörtől. Christ továbbra is imádom. És asszem Ő is minket. Ma újfent főztem, fokhagymalevest és paprikás krumplit. Odáig volt értük. Söröztünk. Majd elmentünk taxival GGreenwich villagebe, ott ittunk egy sört egy specko helyen, kaptunk vmni vodkafélét for free, elsétáltunk esőben a Magnolia Bakerybe cupcake-ért, Red Lion-ban Milo Z-t hallgattunk, de mikor láttam, h G és Chris is bealudt, felajánlottam, h jöjjünk haza. Pedig nekem még lábamban a bugi. A taxiban Chris elaludt, és amikor megkérdeztem, miről álmodik, mondta, h about beautiful hungarian girls. Úgy imádom! Ritka az ilyen jófej pasi, és tulajdonképp egy ilyenre vágyom mint ő. Aki szociális, jófej, édes, kedves, értékeli a dolgokat, és hiába keresi magát hülyére a wall streeten, megmaradt egy kedves vidéki srácnak, és semmi arca sincs. De nem értem miért nincs nője. Persze nekem sincs pasim perpill, és én is überbrutál istencsászár csaj vagyok! Ugyebár :)

back to NYC

Szerelmes vagyok! :) Chris, a hostunk annyira jófej, édes, kedves, aranyos, hogy már most sajnálom, hogy csak 2 esténk van vele! De már várom a holnap esti kocsmatúrát, megyünk a Red Lionba meghallgatni ZS egyik régi ismerősét funkyt játszani.

De azért pár szót megérdemel a mai nap is. Reggel felkeltünk, visszakaptuk a lábainkat egy frankó talp és alsólábszár masszázs után, a többit nem részletezném :) Majd elindultunk a városba, ahol G-t nem engedték be a Capitoliumba, mert volt nála egy kisolló. Ezért megbeszéltük, hogy ő megy az Air and space-be, én meg maradok, és a végén megbeszéljük az élményeket, majd tépünk a buszhoz. G nem volt ott a meeting pointon, emiatt idegbeteg lettem, hogy mit csináljak. Visszamentem a buszhoz bízva abban, hogy van annyi esze, hogy ő is odataláljon. És volt! :) De hogy ne legyen kerek a történet sikeresen fenthagyta a pénztárcáját a buszon, így egész este azt chasingelte, tiltotta le a bankkártyáit, és hasonlók.
Végül rittyentettem egy pöpec brassóit, Chris odáig volt érte, boroztunk, és asszem becsíptem.
Bakker de mennyire fílinges ez a 27ik emeleti szabadság szobros kilátás. Otthon el kell kezdenem karriert építeni, mert utazni akarok!!! Ha már a család projekt nem közeleg. Vagy a fene se tudja. Annyira nem érzem, h 30 leszek :)

D.C. 2.0

Megfáztam, és már kezd nagyon elegem lenni, hogy itt minden légkondicionált. Próbálom magam gyógyítani, egyelőore kevés sikerrel, de ha más nem, majd a vegasi 37 fok rendbetesz.
Washington tökjó hely, a hostunk is istenkirály, és este a 11ik emeleti tetőteraszukon nyomtunk egy úszást. Azért annak megvolt a filingje, nem gyengén! És még egy titkos lábmasszázst is kaptam Jimmytől, miután kb járni nem tudok az elmúlt napi gyaloglások után.

Washington D.C.

5 órányi buszonalvás után megérkeztünk az Államok fővárosába, ahol fickóról, akitől útbaigazítást kértünk, kiderült, hogy van egy bátyja, aki Budapesten phd-zik a SOTE-n, ja és etióp BTW :) kicsi a világ..

egér vagy patkány? :)

éjjel kaparászást hallottunk a sütőből, és még most is. G szerint egér. De ez milyen már? Egér a sütőben? :) Egérirtó van a lakásban, az állapotok érdekesek, na de akkoris. Ugyanakkor más magyarázat nincs, mert ki más kaparna egy sütőt belülről? De azért ki nem merjük nyitni, talán majd közvetlen indulás előtt :)

még csak a második napon vagyunk túl, de fizikailag totál lestrapáltuk magunkat. Fáj mindenem, és már azon gondolkodom, hogy egy hónap múlvára kérek most masszázsidőpontot, mert totál kész vagyok. Fáj a vállam a hátizsákcipeléstől (pedig könnyű), a nyakam a matracon-alvástól, a gerincem pedig erősen csereérett a térdemmel együtt. Ma ráadásul még az eső is esett, bár nem az az észrevehető fajta, hanem, amikor az ember gyalogol és egy óra múlva azt veszi észre, h szétázott. Viszont emiatt egy csomó időt töltöttünk boltokban, purchaseltem 30 dolcsiért egy pöpec nyári túracipőt, vettem egy újabb naplót, amibe majd a kézzel írt feljegyzések kerülnek a túra utántól, és kinéztem 2 könyvet a barnes and noblesben, egy bukowski kötetet, a The most beautiful woman in town, és egy párizsi novelláskötetet különböző íróktól. Egyik sem olcsó, de miután most csekkoltam az amazonon, holnap a boltban fogom megvenni, mert kb ugyanannyira jönne ki megrendelve is.
Ma láttuk a Central Park egy részét, sétáltunk Chinatownban és Little Italyban, és vicces, de nem találtunk igazi kínai büfét. G először beült egy vietnami kajáldába, amire közöltem, hogy a hangok azt üzenik, sürgősen jöjjünk ki, így chaseltünk tovább egy kínaiért, mire sikerült úgy beválasztani (eltűnt az időérzékünk, és nem esett le, hogy ma nem hétköznap van) egy éttermet, ahol hétvége lévén nem menü hanem a la carte volt, elég borsos áron. Ketten otthagytunk 31 dolcsit egy kajára, de végülis megérte, mert ennyire jó kínait még nem igazán ettünk. Megérte, az adag is nagy, így holnap valószínűleg az lesz a reggeli.
Bakker, még mindig annyira hihetetlen, hogy itt vagyok, 6 óra időeltolódással, távolt otthontól. De a város még mindig nem jön be, és már alig várom, hogy holnap lelépjünk Washingtonba. Kemény nap lesz a holnapi, hajnali 7-kor lépés az újabb hosthoz a csomagokkal, utána ejtőzés a városban, majd hajnali 1-kor indulás, így a napfelkeltét a Washington emlékműnél megejtjük a tervek szerint.
Asszem ma is jól fogunk aludni :)

menekülttábor New Yorkban

a kép magáért beszél :)

Ma éjszaka már csak 9en aludtunk a lakásban, és egész éjjel szólt az iphone-ból a rádió. Félelmetes ez a pasas, valahol nagyon jófej, hogy nem hagyja az embereket az utcán aludni, de azért cirka 15 m2en 12 embert elaltatni, hát elég necces. Takarítva szerintünk még sose volt, a fürdőszobában nagyon durva harci állapotok dúlnak, de funkcióját beteljesíti.
NYC nem egy nagy durranás, ha valaki ilyen élményre vágyik, akkor elég Londonig mennie, sztem ugyanolyan, közelebb van, és még olcsóbb is. Nagyon brutál drágaság van, még jó hogy hallgattam a hangokra, és nem üres bőrönddel jöttem ki. Nem tudom, ez kinek olcsó, de ennyiért sőt olcsóbban otthon is bevásárolok. Jó mondjuk a dollárárfolyam is brutál béna, tenksz to OV. Tegnap elindultunk a Ground Zerotol, végig a Broadwayen, Rockefeller center, pár útbaeső templom, meg boltok. Ma Central Park és a körülötte lévő helyek a célpont, bár esőt jósolnak :(
A torkom érces, talán az óceáni klíma miatt? Az orrom teljesen be van dugulva, és nem értem, miért mondják, hogy minimális az orrsövényferdülésem, amikor alig kapok levegőt.
Szóval a hely nem egy nagy dobás, és most nyugodtan kövezzen meg bárki, aki szerint meg az :)
Fura, hogy minden ár nettóban van kiírva, az abc-től elkezdve a különböző boltokig, úgyhogy majd' 9 %-ot rá kell számolni mindenre. A metróhálózat nagyon király, mint Londonban vagy Párizsban, és olcsó is. Mondjuk az fura, hogy mindenhol fegyveres katonák állnak, amik gondolom elrettentő célt szolgálnak, de ha bemennék egy bombával, hogy kamikaze robbantok, ők se tudnának mit tenni..
Na de majd a Grand Canyon kárpótol az itt töltött időért :) I hope so..

kisvakond a nagyvárosban

még csak ma, vagy már tegnap (itteni idő szerint ma :) indultunk, de máris annyi minden történt, hogy gondolkodnom kell rendesen, ha semmit nem akarok kifelejteni :)
A BP-NYC járat 20 perc késéssel elindult, 241 személyes boeing 767 hozott el bennünket. Délre sikerült éhgyomorra benyomni egy feles orosz vodkától a duty freeben, amiből kóstolót tartottak, majd utána megkóstoltam Zwack Izabella remek fehérborait, úgyhogy a repülés para elmúlt. Nem is tudom, miért tojtam be a 10 órás úttól, de igazán para volt, még a sok lecseszés után is. De asszem csak a sok dolog ami összejött, meg a brutál fáradtság, ami betett, és nem bírta gerjeszteni a pozitiv gondolatokat.
A repülőn összehaverkodtunk egy 50-es stewarddal, megkínáltuk almás pitével, mire a végén kaptunk egy üveg amerikai vörösbort. Viszont annyire megkedvelt bennünket, h rögtön letegezett, és poénkodott végig. A vörösborért cserébe pedig a végén megkínáltuk a fél cabin crew-t a keksztekerccsel, úgy örültek neki!
A leszállás simán ment, csak utána beszívtunk egy laza egyórás sorban állást a beengedő kapunál, ahol ujjlenyomatot vettek, és mivel egy magyar srácnak tolmácsot is játszottam, ott is összespanoltam a hivatalnokkal, aki kikérdezett dacára a hosszú sornak, hogy a magyar milyen nyelvre hasonlít, és megkérdezte a hüvelykujj és a kéz szót, amit utána rögtön gyakorolt is, és tökjól ment neki!
Nagy nehezen metróra szálltunk, ahol sikerült elnézni a megállót, így bekerültünk a Penn Stationre Woodside helyett, úgyhogy metrózhattuk keresztül fél NY-ot még utána, majd mire megérkeztünk Patrickhez, akkor jött az igazi döbbenet.
Egy studioban lakik Queensben, és ma velünk együtt 12 embert hostol. Enyhén kikattantunk, de úgy tűnik, hogy lesz helyünk holnaptól másnál. Fingers crossed. Mondjuk ez most mókás, de hétfő estig nem húznám itt ki.
Bakker, még mindig nem tudom elhinni, hogy itt vagyok, repültem 10 órát, és kikötöttem a világ másik végén, és az ablakból látni az Empire State Buildinget. Azért van egy filingje igy este 11-kor :)

Azt hiszem a mostani állapotomból már csak felfelé vezet az út. Hihetetlen belegondolni, hogy 11 hónap eltelt pihenés nélkül, az idő úgy elrepült. Csak azon érzem, hogy ez hosszú idő volt, hogy az erőm fogytán, menni alig bírok, a bringát -2-ben tekerem, és vonszolom magam séta közben mint egy öregasszony. Nem tudok pihenni, a kórház is odatett most, az agyam pörög, a testem fáradt, a bőröndök meg üresek. És mikor fogok bepakolni? Asszem éjszaka kell sort kerítenem rá, mert úgy hajnali 1-2-nél előbb megint nem kerülök haza.
De októbertől új szabályok lesznek érvényben, és fel is írom, hogy ahhoz tartsam magam. Nincs több egyoldalú mások szolgálatára állás, nincs több értelmetlen vita hülyékkel, hanem csak egyszerűen tovaséta, ha valami nem kóser. Ha valamit megtanultam az utóbbi időben, akkor ez az. Ha valaki felnőttként nincs annyira intelligens, hogy ne csak a felszínt kapargassa, akkor ennyi volt.
Különben is, csak magára számíthat az ember. Na jó, néha másokra is :)

utazáspara

Eddig készültem, nem bírtam aludni, számoltam a napokat, hogy végre mikor indul már a repülő NYC-be, erre most reggel óta a totál nihil állapotában leledzek.
De megnyugodtam, mert ez nálam normális. Pár nappal indulás előtt mindig lehúznám a rolót, bebuknám a repjegyet, és csak aludnék otthon. Most is így érzem magam, elfáradtam, és ma megint rohanás budakeszire. Remélem nagyi hamarosan hazakerül, és mire elindulok, már otthon lesz, hogy ne idegeskedjek tovább. Kintről meg kerül, amibe kerül, de 2-3 naponta muszáj lesz hallanom a hangját.

kis magyar kórház-sitcom, avagy hogyan juss kávéhoz a budakeszi kórházban

Tegnap nagyi elég rosszul volt, és amikor bementünk meglátogatni egy pillanatra meg is ijedtem, hogy nagy a baj. De hálisten csak a vérnyomása esett le, és kért egy kávét. Hogy ne legyen egyszerű a story, a büfé nincs nyitva hétvégén, a kávéautomata meghalt, úgyhogy marad a két opció, budakeszi, vagy valami büfé, mcdo ilyesmi a város felé.
Erre hálisten nem került sor, mert az A épület első emeletén 1 kisöreg pizsamában kávét főz a rezsón, termoszba tölti, hogy ki ne hűljön, és akinek épp szüksége van rá, annak 70 ft-ért kimér egy adagot a retro kávéspohárral. Ha épp nem ül ott, mert a szobában lebzsel, akkor a 16-os kórteremben Gyurit kell keresni, és máris jön! :)
Hihetetlen arc, saját nyitvatartással, természetesen vizit és ebéd idején zárva :)