sokat gondolkodtam az este, hogy mit kéne megfogadni az új évre.. sose szoktam, de valami miatt most elgondolkodtam azon, hogy ha nem is fogadalom, de 2009-ben szeretném megtanulni a türelmet. Ebben az évben az elfogadást sikerült elsajátítanom, a türelmet sajnos nem teljesen. Tehát most ünnepélyesen megfogadom, hogy 2009 a türelem elsajátításának éve lesz, és megpróbálok nem mindent azonnal akarni :) Nehéz, de tanulható, és ehhez szeretnék sok erőt és kitartást. De ahogy egyik jó cimborám mondta tegnap este, "vagy Te annyira értelmes Nő, hogy ez menni fog, én tudom"
Dublin elég béna hely. Bár nem is tudom, miért vártam tőle mást, hiszen előtte olvasgattam róla a neten. De én nem éreztem semmi extra hangulatát a városnak, egyszerűen nem fogott meg. Tele van turistával, amit nem értek, nagyon drága, és kicsi. Ami fura, hogy London, Párizs mind olcsóbb városok, illetve meg lehet találni a gazdaságos megoldásokat, itt nem sikerült.. A vidéki Írország viszont, már amennyit sikerült belőle látni, nem rossz. Még egyszer tuti visszamegyek, de nem Dublinba, az biztos. A tengerpart gyönyörű, az emberek kedvesek, van élet a városban. Nem úgy, mint itthon. Az ember felül egy metrora, egy buszra, és síri csend, kint meg mindenki cseveg, zajlik az Élet. Az életszínvonal magasabb, Európában talán az egyik legjobb. Ja, és a színes ajtók, amik állítólag azért ilyenek, hogy az emberek egy mámoros éjszaka után jó ajtón kopogtassanak :)
csodaszép volt ma este a farkasréti temető.. lehet, hogy ez sok embernek perverznek hangzik/ tűnik, de én szeretek temetőkben sétálni.. itthon a fiumei és a farkasréti, aminek van egy sajátságos hangulata, illetve Párizsban a montmartre és a pere lachaise.. valahogy mindig megnyugszom, ha ezeken a helyeken járok, és tudok gondolkodni. ma este is erre volt szükségem, sétálni a gyertyáktól fényes temetőben, egyedül a gondolataimmal és a hozzám közel állt nagypapám szellemével. már 19 éve, el se hiszem, és mennyi mindenre élesen emlékszem.. tudom, hogy Ő most is vigyáz rám, és ezért tartok ott ahol. szavak nélkül is segít, ahogy segített ma is, és gyorsan rövidre is zárt dolgokat bennem. van valaki, akivel ez a metakommunikáció nagyon jól működik, hihetetlenül jól, néha meg is rémülök, ahogy ma tettem, amikor megjelent a temető bejáratánál, ahova lassan 10 éve nem tette be a lábát.. de láttam, hogy jólesett neki, és utána közösen róttuk a köröket a sötét, gyertyáktól és mécsesektől világos temetőben...
van valami fura ebben az évben, valami ami eddig nem volt így.. Tegnap este egy kedves bnőm elhívott egy halloween buliba, ami nagyon jónak ígérkezett. De mint kiderült, csak feltételes módban, mert elég punnyadt volt a hangulat, és az egyik srác átvitt minket egy haverja által szervezett céges halloween partyba. Ott kezdődött az igazi ereszd el a hajam, volt asztalontáncolás és még karaokeztam is, amit sose hittem volna magamról.. Beatrice - Azok a boldog szép napok, majd ha már így belejöttünk, jött a Hungáriától a Csavard fel a szőnyeget. Itt már teljesen egyedül nyomtam, mert Zs mikrofonja besült :) de jó volt, nagyon jó, és az este végén hajnalban értem jött a batmanem, és a batmotor társaságában hazarepített, hogy batgirlnek ne essen baja.. egyet sajnálok, hogy nem volt ott, és nem látott. De ami késik, remélhetőleg nem múlik :) Ragyogj!
a mai temetőzős-rokonlátogatásos napon szembetaláltam magam a közhellyel, miszerint kicsi a világ. Az egyik távoli, általam még nem ismert rokonról kiderült, hogy nap mint nap egymás mellett megyünk el, ebédelünk, járunk bevásárolni a nagycsarnokba. Ott, arrafele él, én meg arrafele dolgozom.. és a 80 éves hölgy zseniális arcmemóriájának köszönhetően derült fény erre a vicces egybeesésre :) úgyhogy ezentúl Csókolom Gabi néni! :) and another amazing thing will happen soon ;) or not? i'll be smarter tomorrow. És ne felejtsük az óraátállítást, eggyel tovább alhatunk holnap :) nos mára ennyi :)))
weird things happen 250 minutes in the night on the phone good films, photos, experiences, astrology sharing thoughts end of the year is coming, who will have right? will somebody has right? nobody knows now, but it is strange, and waiting for it patiently
egy újabb kalandos éjszaka, az elmúlt 2 hónapban már a sokadik.. elindultunk a Halászbástyára éjszakai piknikezni, de mint kiderült, a Híradás tornyot felújítják még mindig, így kénytelenek voltunk betörni, átmászni a befalazott kapun és a szögesdrótokon... :) Aztán az újabb para, a nagy faajtó, a deszkalépcsők, de végül sikerült feljutni a torony tetejére, és holdfényben nézni kedvenc városomat. Éjjel 1-kor szokás szerint lekapcsolták a város fényeit, de így 1 nappal telihold után gyönyörű volt a környék a holdfényben, és amikor a köd is leereszkedett hajnalra, akkor indultunk el haza. Olyan jók ezek az élmények, feldobják a hétköznapokat, és meg se kottyan a 2 óra alvás, amikor dolgozik az endorfin.. és milyen jó lesz visszagondolni évek múlva, hogy forrópuncsoztunk tepertős pogival a lezárt Híradás toronyban :) tegnap meg is állapítottuk, hogy lassan kezdhetjük írni a kalandjaink könyvét felváltva :)
a tegnapi fárasztó nap után végre sikerült találkoznom egy rég nem látott baráttal. Sajnos sok ez a 200 km, és ritkán látjuk egymást, de olyankor megváltjuk a világot, mint tettük ezt tegnap este is 2 korsó sör és 2 pálinka társaságában egy békebeli kiskocsmában az Attila úton...
Anno, amikor ezt a blogot elindítottam, a fő motiváció az volt, hogy minden jó élményt, ami történik velem, megörökítsek, jó legyen majd visszaolvasnom, esetleg aki olvassa pedig tippeket kapjon belőle.
Vasárnap este a Moziünnep keretein belül sikerült megnézni a Paris című filmet Cedric Klapisch rendezésében. Imádom Párizst, de ez után igazán kényszert éreztem, érzek, hogy mihamarabb újra menjek. Fura, de pont 2 éve, hogy utoljára jártam Párizsban, és mintha csak tegnap lett volna. Budapest után a másik város, amit imádok, és muszáj évről évre visszamennem, megismernem egy újabb arcát, amit még nem ismerek..
A sztori egy szívbeteg srácról szól, akire egy szívátültetés vár, és a betegség felismerésétől a szívátültetésig nyomon követhetjük az Ő és a környezetében élő emberek apróbb drámáit. Onnantól, hogy megtudja, mi vár rá, teljesen más szemszögből kezdi nézni a környezetét, nem rohan, nem panaszkodik, hanem csendben figyel.. A filmben sok kis történet bontakozik ki, mely a végére áll össze egy teljes egésszé. A sok kis apró élet, dráma, hol szomorú, hol vicces, néha mellbevág, aztán jön egy jobb fordulat. A várost is nagyon sok szemszögből mutatja be, és szerencsére nem csak a tipikus párizsi képekkel operál a rendező. A sok-sok jelenetből számomra kiemelkedett Juliette Binoche sztriptíze, a kémia amit Binoche és Dupontel között mutat, a 4 kisgyerek punkzenére való tombolása, miközben Pierre a kanapén ül, és instruálja őket, hogy kell pogózni :) Az Élise által szervezett buli, az emberek sokszínűsége, a piac hangulata, és nem utolsósorban a zene.. Összességében ez egy nagyon jó film volt, és már várom, hogy kijöjjön dvd-n..
Ezt a pár gondolatot még le kell írnom, mielőtt megérkeznek a többiek. Ma lesz az évad első activity-partyja, és ezentúl is tartva jó szokásomat, kb havi 1-et rendezek a szokásos forraltbor és melegszendvics társaságában :)
Már jópár hónapja megvettem Patrizia Guccitól a Szingli című könyvet, anno még leginkább amiatt, hogy milyen vicces lehet, és ma reggel leemeltem a polcról.. A reggeli fürdés alatt a felét ki is olvastam, a másik fele marad holnap reggelre :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó. Nagyon jól feldolgozza a sztereotípiákat, ugyanakkor tippeket is ad, hogy lehet az ember boldog akkor is, amikor épp egyedül van. Hálisten én ezen a nyáron rájöttem, hogy lehet megtalálni minden élethelyzetben a boldogságot, ha egyedül vagy, ha nem. De muszáj pozitívan gondolkodni, és ÉLNI, hogy történjenek a dolgok, és ne legyünk befordult, besavanyodott, fiatal nyugdíjasok. Itthon az a tendencia, hogy ha valaki kapcsolatba kerül, akkor lekoptatja a hozzá közelállókat, és jóval ritkábban, vagy sokszor nem is jelentkezik, ha mi nem hívjuk (na ők a fiatal nyugdíjasok). Ezenkívül sajnos itthon nagyon sok a kapcsolatfüggő ember, akik inkább benne vannak egy posványban, ahelyett, hogy előretekintve kiélveznék az Élet adta egyéb örömöket. De sajnos a társadalom tehet erről nagyrészt, mert még sok ember számára mindig az az ember, aki papa-mama-gyerekeket játszik, és aki meg csak élvezi az élet nyújtotta örömöket egyedül, azt lesajnálják. Holott nagyon sok gáz kapcsolat van, körülöttem is.. De félnek kilépni belőlük, mert mi lesz, ha egyedül lesznek.. Pedig én vagyok az élő példa, hogy egyedül is milyen tuti, ugyanakkor párkapcsolatban is :) De nekem csak olyan emberrel megy a kapcsolatosdi, aki meghagyja a személyes szabadságom, ahogy én is az övét, és egymást húzva, jutunk előre. Akinek van igénye másra is, mint a kanapéról kézen fogva nézni a tévét, és nem csak az ösztöndolgok érdeklik, hanem a világ egyéb szépségei is. És végezetül egy üzenet Patriziától kedves kapcsolatfüggő ismerőseimnek :) "Ha egy nő úgy érzi, hogy férfi nélkül nem teljes az élete, akkor már ülhet is be a pszichológus foteljába"
néha szinte elviselhetetlen a fájdalom, amivel ez a műtét jár.. és sajnos fájdalomcsillapítót se vehetek be annyit, amennyit szeretnék.. így meg kell tanulnom a fájdalommal együttélni, és számolni a napokat visszafele, amíg el nem múlik. Néha nehéz ilyenkor pozitívnak maradni, de mégis minden nappal egyre közelebb vagyok a teljes gyógyuláshoz.. egy dolog bánt nagyon, hogy pár "barátomban" csalódtam.. Nem szeretem siratni magam, a panaszkodás távol álljon tőlem, de sajnos több "barátnak" hitt ember még csak fel se hívott, vagy üzent volna, hogy hogy vagyok. Ez rosszul esik, és megint húznom kell egy vonalat...
"La douleur physique existe pour nous rappeler que nous sommes mortels. Quand on souffre dans notre corps, on découvre combien sotte et vaine est la vanité." - André MAJOR
"Les douleurs physiques sont plus supportables que celles de l'ame." - Zhang XIANLIANG
Ami nem öl meg, az megerősít.. Nem szeretem a közhelyeket, de most ebben a pillanatban ezt a mondatot nagyon helytállónak érzem. Ma sikeresen túlestem az impaktált bölcsességfog műtétemen, és a küszöböt rágom, annyira rossz. A múltkor mintha csak a harmadik nap lett volna ilyen, de lehet az emlékeim rosszak, és lesz ez még így se :( de hát ahogy Jonathan mondaná, "don't think about it too much for now, you don't have the problem". Legalábbis ne vetítsem előre a rosszabbat, majd ráérek akkor aggódni, ha tényleg rosszabb lesz. Ezek a pillanatok viszont nagyon értékesek abból a szempontból, hogy tudjam, kik a barátaim. Akik kérés nélkül beállítanak egy tál levessel, sütivel, vagy csak egy kis jóhangulattal, és próbálnak jókedvre deríteni, hogy gyorsan teljen a következő egy hét a varratszedésig. Ma A hazahozott, míg rám várt a Böszörményi úton, bevásárolt, és összedobott egy isteni csirkehúslevest nálam. És lassan érkezik 2 nagyon jó barátom, és a fájdalom is múlik.. Na jó, valószínűleg, ezért hála a jó öreg Flector rapidnak :)
A fregoli egy magyar kuriózum :) Hihetetlen, de már a sokadik CSerem jegyezte meg a héten, hogy hogy kerülnek a ruhák a plafonra. Majd mikor elmagyaráztam, és bemutattam a működési elvét, teljesen odáig voltak tőle :) Lehet erre kéne bizniszt alapozni, fregoli-export :) Pedig a szó olasz, szóval nem hiszem, hogy ez helyi specialitás lenne..
De sikerült egy jó kis hétvégével búcsút venni tőle 2009-ig. Pénteken A-val megnéztük az ARC-ot, ami nem volt nagy durranás, és utána hajnali 3.37-ig beszélgettünk nálam a konyha kövén, teljesen őszintén, tabuk nélkül. Jólesett, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam hosszú idő után, akivel ennyire egyformán jár az agyunk, néha befejezzük egymás mondatát, és mégis alapjaiban sok a különbség köztünk. Egy igazán pozitív ember, nagy életbölcsességgel és szenvedéllyel dolgok iránt. Thank you CS!
A szombat napozással és tollasozással telt a szigeten egy kedves bnőm társaságában, este pedig egy másik best of bnővel söröztünk a Parlament előtt, láblógatva a rakparton. A mai nap is napozás, némi strandolással vegyítve a Lupán, egy kis színt gyűjtve a hosszú télre..
Összegezve, ez a nyár is felkerül a Top 3-ba, 1999 és 2005 után. Sok érdekes ember, szuper programok, és A. Bár ez még a jövő zenéje, de már azokért a konverzációkért megérte, amiket folytattunk az elmúlt hetekben. Szeretem az érdekes, gondolatokkal rendelkező embereket :)
Most pedig nézem tovább Amélie-t, hogy újra magával ragadjon a Montmartre-fílingje...
Mély gondolatok vannak a füveskönyvben, most már muszáj lesz egy példányt beszerezni belőle. “Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.” (Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)
Sajnos a türelem nem az erősségem, de tanulom, és egyre jobb vagyok benne. Hiszek abban, hogy a dolgok megtalálnak, és addig is élni kell az életet, pozitívan, negatív gondolatoktól mentesen, problémamegoldva. Egyre nehezebben bírom a panaszt, leginkább, ha valakin látom, hogy sportot űz belőle, és egy fikarcnyit nem tesz azért, hogy jobb legyen, hogy változtasson. A mai világ egyre inkább a változásokról szól, ezt meg kell tanulni elfogadni, és alkalmazkodni hozzá. Minden korban meg lehet találni azokat a dolgokat, amik feldobják az embert. De itthon a legnagyobb probléma, hogy mindenki azt hiszi, egyedül nem teljes értékű ember. Dehogynem! Ha valaki pozitív, sugárzik róla, és szereti a környezete, megnézik az emberek, és talán mosolyt is csal az arcukra. Sokan mondják, hogy itthon nincs ok a mosolyra, de ők egy percet nem éltek máshol. Minden országnak megvan a maga szépsége, hibája, olyan nincs, ahol minden tökéletes. De panaszkodni, és siránkozni a legegyszerűbb, ahelyett, hogy a tettek beszélnének. Én itt nőttem fel, szinte minden ideköt, és ha egyszer megyek, akkor csak egy kis levegőváltozás miatt. De jó itthon. Én megtaláltam, amit kerestem, szeretek itt élni, akármilyen hendikeppes is ez a kis ország :) Az utazás örök szerelem marad, és már várom azt a 2 évet, amikor ezt félre kell tennem Valakiért.. Addig is marad a pörgés, a hűtőmágnesek gyűjtögetése, és a helyi alkoholos termékek tesztje :)
Az elmúlt hétvégén előjött ikrek énem másik oldala, amelyik a nyugalomra vágyik.. Tegnap féléves nagytakarítást csináltam, bár a függöny még nincs kimosva, mert nem sikerült felhajtani senkit, aki visszatenné.. Mondjuk nem is mentem utána olyan nagyon.. Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jó könyvet, amit egy japán író írt, egy japán szerelmi történet, amolyan Casablanca Japánban. Lassan végzek vele, de találtam egy gondolatot, amit le kell írnom, és aki olvassa, az is magáévá teheti. Talán kicsit közhelyes, és túl evidens is, de úgy gondolom, ezt így még nagyon senki nem fogalmazta meg, és ezért tetszik nagyon.
"Tudod, Hadzsime - mondta végül -, az a szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha egyszer elkezdődik valami, bármit tehetünk, nem térhetünk vissza a kiindulóponthoz. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad."
Mindenkivel történtek olyan dolgok, amiket lehet hogy ha újra lehetőséget kapna, másként csinálná. Nekem is volt olyan történés az életemben, ami másként is alakulhatott volna, és mai eszemmel másként is csinálnám, de ugyanakkor nem bánom. Ahogy öregszem, egyre inkább tisztulnak le bennem dolgok, igyekszem mindenből tanulni, és egyre kevésbé a saját káromon :)
Ma este befejezem a könyvet, és jövő héttől folytatom az Erica Jong sorozatomat. Az a nő is nagyon ott van, majd szemezgetek azokból a könyvekből is :) De holnaptól egy kis időre félreteszem a nyugalmat, és visszatér a pörgés a francia srácok érkeztével. Fura ez a kettősség, de élvezem, amikor van nálam valaki(k), és trenirozom az agyam, a nyelvtudásom látványosan fejlődik, és egyéb kultúrákat is megismerek, kapcsolatokat kötök mindenféle jófej emberkékkel. Féltem, hogy nyár után ez a periódus véget ér, de már folyamatosan jönnek a requestek szeptemberre is, és a naptár kezd telítődni. És ha minden jól megy, még ebben az évben eljutok Görögországba is egy hétre, pedig eddig még csak tervben se volt :)
Nem is értem, miért féltem a CS-től, az egyik legjobb dolog, ami mostanában történt velem. Angliából is csak pozitív tapasztalatokkal jöttem haza, és azóta is olyan az életem, mint egy folyamatos nyaralás. Vasárnap frizbizni voltunk a szigeten, kis izomláz, jóarc emberek, lazulás. Majd egy spontán ötlettől vezérelve megszerveztem első CS meetingemet, a gödör partjára. Kedvenc CSer-em felajánlotta, hogy rendezzünk diszkont-ivászatot az előző esti házibulijából megmaradt italokkal, és üljünk ki a gödörhöz a fűre. Ez meg is történt, kb senki nem jött el, így ő úgy döntött, h a körülöttünk lévő fiatalokat meginvitálja, hogy közösen fogyasszuk el a rekesz piát, amit elhozott, mert haza ugye nem viszi :) Volt abban minden, pezsgő, bor, vodka, whiskey, martini, egyebek. Majd másfél órás késéssel azért csak befutott egy kisebb CS társaság úgy 10 fővel, és onnantól minden szuper volt. Nagyokat dumáltunk, nevettünk, az italok gyorsan fogytak, pláne miután egy hajléktalan pár is kapott egy félüveg vodkát, és utána minden lány kapott egy kézcsókot. De jó volt látni a hálát a szemükben, mintha karácsony lett volna :) Az este végére pedig a fiúk már abba is beavattak, ki mennyit bír ilye-olyan körülmények között :) A dobált, meg ölbevett, a fiúk udvaroltak, igazán jó kis este volt. Tegnap pedig nálam volt lángosparty, hogy a spanyol srác megtudja mi is ez, és mennyire finom. A barátnője a lelkére kötötte, hogy ezt a receptet vigye haza, és majd megcsinálják. Nagyon jófej, öcsi korosztálya, nagyon jól elvoltak együtt, és majd tartják a kapcsolatot a jövőben. Cukik voltak tegnap nagyon Kertemben, ahová a lángosozás után ültünk be ki egy borra, ki egy sörre :) Egy másik A-val hosszadalmas vitát folytattunk az ételekről, leginkább arról próbált meggyőzni, hogy egyszer az ő pacalját próbáljam ki, és majd rájövök, hogy az mennyire finom :) De amennyire a halra se vett még rá senki, úgy erre se fog, akármennyire is jófej srác :)
Hétfő este rájöttem, hogy hiába élek a fővárosban, és imádom, nem sokat tudok róla. Hát ez azt hiszem szégyen, hogy tőzsgyökeres pesti vagyok, és mégse tudom nagy mélységekben a város és a műemlékek történetét. De találtam egy wikipédiás oldalt, ahol minden fontos és kevésbé fontos dolog is össze van szedve, most ezeket olvasgatom, és próbálom megjegyezni. Nem lesz nehéz, mert ez kivételesen nagyon érdekel :) És ha már belevágtam a CS-be, nem nézek majd hülyén, ha megkérdezik, hogy ki és miért építtette a Citadellát..
Mióta belecsaptam a couchsurfingbe, tényleg buli az élet :) Tegnap megérkezett az első ember, akit hostolok, egy belga lány. Nagyon kedves, jófej, aranyos, a kajaktúrájuk után a West Balkánban szedtem össze tegnap este. Az elején nagyon kevesen voltunk, megismertem pár budapesti CSert, aztan jött egy nagyobb társaság egy magyar sráccal. Mint kiderült, a túrán ő volt a szakácsuk, egyébként meg designer. Fura egy srác, de cool face, elég sokat dumáltunk, érdekes a personalityje :) Zárkózott, de other hands meg baromi nyitott, olyan vicces volt, amikor az alagút tetején nekiállt kiabálni.. Szóval tegnap este elhatároztuk, h megmutatjuk a srácoknak az éjszakai budapestet, bevágtuk magunkat a kocsikba, és irány a Gellért-hegy. Ott elmajomkodtunk, értsd szó szerint :) a Liberty statue-nál, és árnyjátékoztunk mind a 8an. Aztán irány az alagút teteje, ami nem egy turista hely, majd a vár, és végül hajnali fél 3-kor haza. A szemeim még mindig szűkülnek, de dolgozni muszáj, igyekszem viszonylag hangtalanul, hogy Sylvia tudjon aludni, ha már nekem nem lehet :) Annyira jófej embereket sikerült tegnap is megismerni, mindannyian nyitottak, kedvesek, pozitivak, és ők is öleléssel köszönnek. Ez engem is feltöltött, és megint egy pozitiv visszajelzés, hogy miért is jó CSer-nek lenni :) És ma este szintén party, bár áll-tólag csak egy szolid sörözés a Darshanban. Viszont vasárnap a két spanyol guyt meg kicipelem a frizbipartira a szigetre :)
Valami iszonyat, milyen depresszió tört ma rám.. Kezdődött azzal, hogy hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy egy exszel motorozom, és ez eléggé megviselt. Aztán reggel lementem a bristoli saint nicholas piacra, és elkezdett zuhogni az eső, majd nagy nehezen a harmadikról levánszorogtam a földszintre a két nehéz táskámmal, buszpályaudvar, reptér, és némi harc a check-in desk-nél ülő Andrejjel.. De nagyon cool face volt a srác, mert némi siránkozásom után a 3 kilo plusz miatt, és közölte, hogy álljak úgy, hogy a többi utas ne lássa, mennyit mutat a mérleg, és akkor ő is csak 15 kilót lát :)
Úgy bírtam angliában, hogy mindenki mosolyog, bármit csinálhatsz, bármit felvehetsz, nem néznek meg, és nem mutogatnak rád ujjal. A tolerancia csúcsa az volt számomra, amikor a londoni victoria station-nél az egyik ellenőr, aki a névtábla szerint Sarah, ránézésre pedig male. Kis smink, hosszú haj, de hát látszott rajta, hogy nem nő :) és van munkája, él békességben, és ez iszonyat jó. Itthon már nem élne, vagy el kéne nyomnia az igazi énjét, ha nem akarna folytonos beszólásokat, verést, megvetést, lenézést.. De ettől függetlenül, london számomra nem egy élhető city. Túl sok ember, tömeg, behatások. De arra mindenképp jó, hogy az ember időről időre eltöltsön ott pár napot, bulizzon, haverkodjon, shopingoljon, vagy csak üljön, jó időben feküdjön a parkok valamelyikében, és csak úgy legyen. Én az elmúlt két hétben csak úgy voltam.. és ez annyira szuper, amikor nincs mobiltelefon, nincs internet, csak fekszel a beachen, vagy sétálsz a parton, és hallgatod az óceán moraját. A szombati buli is fantasztikus volt, teljesen más kint ez a clubélet, mint az itthoni posvány. Komolyan, itthon egy normális táncos szórakozóhelyet nem nagyon tudok lassan mondani. Jók ezek a romkocsmák, egyediek, de hiányzik, hogy legyen egy olyan környék, pár utca, ahol club club hátán, és lehet vándorolni egyik helyről a másikra. De itthon mindent megfúrnak, mert hangos a zene, és a lakóknak nem tetszik, lásd a sziget is.
Szóval mindent egybevetve, ez a nyaralás beírta magát nálam a TOP 5-be, és hát tudjuk, most minek kéne következnie... :) A CS egy marha jó dolog, nagyon jóarcokkal sodort össze az élet kint, és már várom a belga lányt hétfőn. remélem pörgős, és lesz kedve esténként ide-oda mászkálni.
Ja, és még valami, bár marhára nem ide illik :) a repülőn gondolkodtam azon, hogy vajon másnál is előfordul-e, hogy ugyanaz a zene ha más hangulatban találja, idomul a hangulatához, és forditva is. Hogy a zene megváltoztatja az ember hangulatát. itt egy példa: Jenifer - J'attends l'amour, ez a szám mindig a hangulatomhoz idomul, imádom, az egyik nagy kedvencem évek óta
ez pedig, Luca Dirisio - Calma e sangue freddo, mindig átbillent pozitivba, annyira vidám a zenéje, sajnos a szöveget nem értem :(
that's a great night!!! ma megint baromi jó csajnak éreztem magam! bár lassan letelik a nyaralás, és holnap húzom a csíkot Bristolba, sikerült egy igazi cool bulis éjszakát összehozni. pedig ma este semmi kedvem nem volt bulizni menni, de megint beigazolódott az örök mondás, miszerint: ha nincs kedved bulizni, menj el, és ez lesz a legjobb! és tényleg. annyira jót táncoltam, mindenféle zenére, mindenféle emberekkel, több helyen, sőt volt, ahol még a személyimet is elkérték, szóval tök király :) most már úgy megyek haza, hogy nagyon tuti 2 hetem volt, és ajánlom mindenkinek, hogy a kisimult arcomat ne tegye tönkre :) szóval királyság iwiwre is töltök fel új képeket, és jövök vissza UK-bet partizni, mert teljesen más filing mint otthon.. sokkal de sokkal jobb.. itt mernek kezdeményezni a srácok, olcsobb a pia, jobb a zene, és csak szimplán COOL!!!
A hétvégi veszprémi utcazene fesztivál hozta a már megszokott szintet, most is szuper volt, és még mindig I skarbonari a kedvenc :) De azért a Sun roots, a Drumsters és a Tenderfoot blues unit is beírta magát a kedvencek közé. Nézek is majd tőlük számokat a neten :) Ja, és örülök mindannyiótoknak, akikkel sikerült rövidebb-hosszabb meetingeket összehozni a 2 nap alatt :)
A hétvége summázása: Nem szerethet mindenki, és Neked se kell mindenkivel szimpatizálni. Hálisten a régi megfeleléskényszer is már a múlté, bizonyosság erre ez hétvége. Másrészt street music festival forever, jövőre újra veszprémben a helyünk :)
CS
fáradt vagyok, nem kicsit, hanem nagyon. stresszes napok, sok munka, és a mai átdolgozott, tapétaragasztós vasárnap után, már alig várom a holidayt. sajnos itt se megy minden mint a karikacsapás. Ma reggel Jeremy írt egy emilt, hogy sajnos family matter miatt ugrott a hostolásom, így ma gőzerővel ráfeküdtem a szálláskeresésre CS-en. Ez egy nagyon nagy találmány, ingyen szállás, jófej emberkéket megismerve, keresztül az egész világon. Thanks for the team who invented this :) Ha minden jól megy, akkor sikerül találnom valakit a londoni belvárosban, aki befogad 3 éjszakára, mielőtt tovalendülnék a ködös dél-Angliába. És végre hozzám is megérkezik majd egy tokaji kenutúra után az első vendég, egy brüsszeli lány, közvetlenül a nyaralás után. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, de cool face az adatlapja alapján :)
Még mindig a ma délutáni Meleg Büszkeség menet miatt kialakult események hatása alatt vagyok... Számomra felfoghatatlan, hogy mi ez a határtalan gyűlölet a melegek iránt. Emlékszem, még régen, amikor elkezdődött ez az egész meleg felvonulósdi, funny volt nagyon. Mint egy karnevál :) Sehol egy rohamrendőr, kerítés, ellentüntetők. Most meg alig mer kimenni az ember az utcára, mert savval töltött üvegek, tojások, molotov-koktélok várják. Kirázott a hideg, amikor ma Anyuékhoz menet megláttam, hogy két rendőrautót a szemem láttára vert szét egy őrült baseball-ütővel.. Vajon lesz jobb? Miért van most már több éve, hogy minden pirosbetűs ünnepen, tüntetésen megy a fighting a rendőrök és a szélsőségesek között? Miért kell félni? Miért nem lehet elfogadni egymást? Nekem a szélsőségesek iránt iszonyatos ellenérzéseim vannak, de mégse jutna eszembe senkit se bántani közülük. Hogy történhet meg, hogy szélsőségesek egy elismert politikust bekerítsenek, és megpofozzák? Úgy szeretnék végre nyugalomban élni, de ez eléggé felejtő a elkövetkező jópár évre, amennyire most felfokozott ez a gyűlölet-érzés az országban. Jó volt, most késő estesétálni egy órát a ligetben, és marc lavoine-t hallgatni. A mai élmények hatására ma meditációs estét tartok, és pihenek.
Ja, és a fenti kép szövege, mert elég apróbetűs a felirat :) 'It's not the fact you're gay that bothers me son, it's the fact you're so open about it.'
több év elteltével, tegnap újfent nekiindultunk a múzeumok éjszakájának.. este 6-tól éjjel 2-ig talpaltunk, még mindig érzem a jobb lábam :) ma reggel összeszámoltam, és ha minden igaz, akkor 8 múzeumot sikerült bejátszani, ezek közül a Postamúzeum volt a legszimpatikusabb. Az idegenvezető és a teremőrök messze itt voltak a legbarátságosabbak, és a múzeum is szép, leginkább a régi csepel motor nyerte el tetszésemet :) ja, és nem szeretnék megfeledkezni a Hopp Ferenc múzeum őréről sem, aki egy idősebb úr, és ő is nagyon kedves volt.. Úgy látszik, a kis múzeumokban még vannak jófej emberek :) a budavári labirintus nagy csalódás, ahogy a terror háza is. mondjuk utólag elolvasva a múzeum ismertetőjét, az végülis objektiv, merthogy ez egy interaktív múzeum. de mi azt vártuk, hogy tele legyen tárgyi emlékekkel, és nem nagyrészt filmek, és hanganyagok.. meg ami gáz, h alig feliratozzák a filmeket, és a hanganyagok is csak magyarul vannak meg. a külföldi turista meg bemegy, és a pénzéért effektiv semmit nem kap, mert nem érti.. szóval gáz...
ja, és ez egyáltalán nem ide vág, de most tök örülök, hogy az utcazene fesztiválra megint jön az I Skarbonari, nagy kedvencem. Most már jó lenne megszerezni a cd-jüket, mert nem letölthetők :)
áááááááááááá, soha többet mackóvarrás. huginak szülinapja volt, de mivel angliában él, ezért ritkábban találkozunk, így a májusi szülinapja most kerül sorra. nem gondoltam volna, hogy mire vállalkozom, amikor a kreatív boltban beletettem a kosaramba a macicsomagot.. :S nem egyszerű a dolog, komolyan mondom, a kiszabás volt az egészben a legrosszabb.. de nagyon cuki lett, így egyszer biztosan rá fogom venni magam még egyre, de aki kapja, nagyon különleges személynek érezheti majd magát :) íme pár kép, mackó darabokban, csonka mackó (a perverzitás kedvéért :) és kész mackó :)
az elmúlt napok nem voltak túl vidámak.. mintha valami megváltozott volna azzal, hogy 27 lettem.. Nem tetszik ez a szám, lehet azért mert páratlan, lehet azért mert hetesre végződik... ma este azon borult a hangulat, hogy eszembe jutott, nem volt gyertyám.. és ha gyertya van, az ember fújás közben kívánhat egyet, és ez tőlem most meg lett vonva :( ilyenkor eszembe jut, hogy öregszem, öregszünk, a világ egyre gyorsabb, az emberi kapcsolatok egyre személytelenebbek, a figyelmesség kiveszőben, mert nincs rá idő, kapacitás, stb.. de 10-e mégis jó volt, BODIES kiállítás, majd borozás a legjobb cimbikkel. Felbukkant pár nagyon régi ismerős, akikre abszolút nem számítottam, viszont 2 jóbarátom teljesen elfeledkezett rólam.. hiába, mindenkinek megvan a maga baja, és nem magamból kell kiindulni, csak ezt sokszor nehéz elfogadni.. De ettől én még felköszöntöm majd őket :) de LIFE IS BEAUTIFUL, vannak nálam rosszabb sorban lévő emberek is, és fő az optimizmus mint mindig. a jövő évi szülinapot már nem egyedül, azaz egy potenciális pasival fogom ünnepelni, és nagyon boldog, rózsaszín ködben úszó időszakom lesz.. hiányzik a szerelem, az érzés, a köd, a repkedés.. de előretekintek, és addig is kiélvezem az egyedüllét minden percét, ki tudja, mennyire van közel, hogy ezt feladjam, és legalább majd nem sopánkodok, hogy de jó lenne újra egyedül :) enfin Bonne anniversaire a moi! :)
A számmisztika szerint születésnaptól születésnapig van az egyén személyes éve.Nekem ma éjjel elkezdődött a 8-as, amitől elég sokat várok, és ha bejön, akkor tuti elkötelezett numerológia fanatik leszek :)De lássuk, mit is ír: "PERSONAL YEAR 8: This is a year of achievement and success in every area of your life. Opportunities will present themselves from all angles and you may not know where to start. You will come to find your own sense of power and security as you work through the issues of achievement and advancement. This is a time to push forward with your dreams and ideas on improvements for success. Your sense of organization and efficiency help you plan and set goals that will bring you the success you desire. You must also remember to take the feelings of others into consideration as you apply yourself toward your goals.
Your practical and analytical mind during this time will help you sort out all of the many options you have. Your ambition and powerful organization skills will be evident too - you must certainly have success during this time. You may have to travel for business to take care of responsibilities that come up there. This is a good time to learn to implement them as you move forward toward your long-term goals. You will grow quickly through this time. Remember to maintain an understanding and awareness for others as you strive to achieve your goals.
You will find that this is the best year for actions and ideas; improvement and strong mental learning. Use it well and you will be prepared for the powerful spiritual awareness in store for you next year."
ez egy jó hétvége volt... 3 nap egyben, pihenés, kisimult ráncok, jó levegő, jófej emberek, és a Tátrai tea, szlovák nevén Tatransky caj.. erről még sokszor eszembe fog jutni az a péntek este :)))
ma este megint lófráltam a városban, és hazafelé tartva egy pici sünit vettem észre, amint a kétsávos út közepén rallyzik, és jönnek az autók.. sikeresen átért, de nem tudott mit kezdeni magával a járdán, így begubózott. hát ilyen állapotban szúrósabb, mint egyébként, de minden bátorságomat összeszedve, és egy arra sétáló fiatal pár könyvét segítségül véve, sikerült a nagykövetség vasrácsán betolni, és ahogy meglátta a zöld terepet, eliszkolt.. jólesett, h segíthettem, és így a napom is amilyen fárasztó volt, olyan jól végződött :)
