Valami iszonyat, milyen depresszió tört ma rám.. Kezdődött azzal, hogy hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy egy exszel motorozom, és ez eléggé megviselt. Aztán reggel lementem a bristoli saint nicholas piacra, és elkezdett zuhogni az eső, majd nagy nehezen a harmadikról levánszorogtam a földszintre a két nehéz táskámmal, buszpályaudvar, reptér, és némi harc a check-in desk-nél ülő Andrejjel..
De nagyon cool face volt a srác, mert némi siránkozásom után a 3 kilo plusz miatt, és közölte, hogy álljak úgy, hogy a többi utas ne lássa, mennyit mutat a mérleg, és akkor ő is csak 15 kilót lát :)
Úgy bírtam angliában, hogy mindenki mosolyog, bármit csinálhatsz, bármit felvehetsz, nem néznek meg, és nem mutogatnak rád ujjal. A tolerancia csúcsa az volt számomra, amikor a londoni victoria station-nél az egyik ellenőr, aki a névtábla szerint Sarah, ránézésre pedig male. Kis smink, hosszú haj, de hát látszott rajta, hogy nem nő :) és van munkája, él békességben, és ez iszonyat jó. Itthon már nem élne, vagy el kéne nyomnia az igazi énjét, ha nem akarna folytonos beszólásokat, verést, megvetést, lenézést..
De ettől függetlenül, london számomra nem egy élhető city. Túl sok ember, tömeg, behatások. De arra mindenképp jó, hogy az ember időről időre eltöltsön ott pár napot, bulizzon, haverkodjon, shopingoljon, vagy csak üljön, jó időben feküdjön a parkok valamelyikében, és csak úgy legyen.
Én az elmúlt két hétben csak úgy voltam.. és ez annyira szuper, amikor nincs mobiltelefon, nincs internet, csak fekszel a beachen, vagy sétálsz a parton, és hallgatod az óceán moraját.
A szombati buli is fantasztikus volt, teljesen más kint ez a clubélet, mint az itthoni posvány. Komolyan, itthon egy normális táncos szórakozóhelyet nem nagyon tudok lassan mondani. Jók ezek a romkocsmák, egyediek, de hiányzik, hogy legyen egy olyan környék, pár utca, ahol club club hátán, és lehet vándorolni egyik helyről a másikra. De itthon mindent megfúrnak, mert hangos a zene, és a lakóknak nem tetszik, lásd a sziget is.
Szóval mindent egybevetve, ez a nyaralás beírta magát nálam a TOP 5-be, és hát tudjuk, most minek kéne következnie... :)
A CS egy marha jó dolog, nagyon jóarcokkal sodort össze az élet kint, és már várom a belga lányt hétfőn. remélem pörgős, és lesz kedve esténként ide-oda mászkálni.
Ja, és még valami, bár marhára nem ide illik :)
a repülőn gondolkodtam azon, hogy vajon másnál is előfordul-e, hogy ugyanaz a zene ha más hangulatban találja, idomul a hangulatához, és forditva is. Hogy a zene megváltoztatja az ember hangulatát.
itt egy példa: Jenifer - J'attends l'amour, ez a szám mindig a hangulatomhoz idomul, imádom, az egyik nagy kedvencem évek óta
ez pedig, Luca Dirisio - Calma e sangue freddo, mindig átbillent pozitivba, annyira vidám a zenéje, sajnos a szöveget nem értem :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése