egy film, ami feldob egy esős estét

holnap békávézok. 1 hét múlva utazom, és akármilyen mókás és stresszoldó szakadó esőben sárvédő nélküli bringán tekerni, egy tüdőgyulladást nem vinnék ki 7000 km-rel arrébb :)

végre egy nyugodt este

csak hogy a hét se legyen esemény nélküli, Anyu eltörte a karját, Nagyi kedden kórházba megy, én meg kiborultam. Szerdán bőgtem egy jót, hogy nem bírom ezt a felpörgött ritmust, hogy az emberek rajtam ugrálnak, és nem bírom követni az életüket. Nem megy. Az évek során túl sok embert gyűjtöttem magam köré, túl sokan nekem öntötték ki a lelküket, és most 11 munkás hónap után bemondtam az unalmast. Szeretnék magammal foglalkozni, a lakásommal, a nagyimmal, a gondolataimmal, a könyveimmel, és amikor kedvem tartja elmenni és pörögni egy jót. Mint most csütörtökön Barcsayra. Nem volt kedvem menni, de arcom se lemondani, és végül olyan jót tomboltam, minden feszültség elszállt, és járni alig bírok, után beállt minden izom a lábamban.
A mai beteglátogatás után végre nemrég hazaértem, elterültem a földön, kinyomtam minden modern kommunikációs csatornát, és most is csak azért kapcsoltam be a gépet, hogy ezt dokumentáljam és kiírjam magamból. Jólesett feküdni a földön, helyrerakni az agyam, mit is akarok igazán, és ráfeküdni a fontossági sorrend megvalósítására, és elérni azokat a dolgokat, amiket szeretnék. Egy pasit, aki ugyanabban az életszakaszban jár mint én, aki már pörgött eleget, és nyugodtabb életre vágyik, de azért benne van minden őrültségben, akinek én vagyok a minden, elfogad minden hülye hisztimmel, béna tulajdonságommal együtt, és aki észreveszi, ha nem vagyok jól, és idejön, megsimogatja a fejem, megölel, és örül, hogy vagyok neki. Aki nem gyárt kisebbségi komplexusokat, mint az eddigi kisők, hanem tudja, érzi, hogy ő férfi mellettem, és annak is tekintem. Lassan itt az ideje a gyerekvállalásnak is, egyre inkább szeretném, egyre jobban elvagyok a lurkókkal, és már vágyom egy sajátra. De nem mindenáron. Amíg meg nem jön össze, folytatom a pörgést tovább a 2J-vel.
Most irány K forgatókönyve, illene elolvasnom, míg Vegasban találkozom vele, hogy elmondhassam a véleményem, ha már átküldte, és kikérte :)
Addig is előre tovább pozitívan, holnap még Mamába is bele kell ezt sulykolnom, hogy nem szabad feladni, mert a dédunokák még alsóhangon másfél év :)

már csak 18-at kell aludni

kevesebb, mint 3 hét van hátra a nagy kalandig! Úgy várom, mint óvodás a Mikulást, és már csak erre tudok gondolni napok óta, hogy végre itthonhagyjam a gondokat, a béna melómat, és lelépjek.
G-vel történt egy kis baleset szombaton, elcsúszott a síneken a bringával, így ő nem jött el velünk a velencei-tavi tekerésre. De hálisten jól van, vittem neki csodakenőcsöket, hogy minél hamarabb gyógyuljon, mert a nyaralás nem lesz sétagalopp. Úgy kell moderálni magam, hogy másról is tudjak beszélni, nem csak erről, de az elmúlt hét iszonyat sűrű volt, és a teljes program átalakult. A NYC-Washington túrákkal már nem tudunk mit csinálni, mert a jegyek már rég megvannak, viszont ahogy megérkezünk Vegasba, aznap félkarú rablózunk egy kicsit, bulizunk, vagy ami belefér, és másnap jön K, és visz minket a canyonokba, 5-6 napra kempingezni! Alig várom, sztem ez lesz a túra csúcspontja. Végigkempingezni a grand canyont, bryce canyont és a ziont! Annyira izgatott vagyok, mint még soha!
Aztán kocsival lelépünk LA-be, Laguna beachen is eltöltünk pár pihenős napot K szüleinél, rollercoasterezünk egy napot, és csak 3 nap SF lesz a végén. De nem bánom, nagyon nem! Hiába mondják sokan, hogy LA nem jó, de milyen jó lesz a pálmafák árnyékában hűsölni, beachelni, K haverjaival, jó társaságban eltölteni egy jó pár napot! Áááá, mikor indulunk már? :)))

can't wait 3 more weeks

na jó, már csak 20-at kell aludni, ami kevesebb, mint 3 hét :)
Nagyon depressed voltam az elmúlt napokban, és kerülöm az emberekkel való érintkezést. Tudom, érzem, hogy vannak emberek, akikkel inkább nem kommunikálok, mert ha megtenném, jó nem sülne ki belőle. És se magamnak, se másoknak nem akarok rossz perceket okozni.
De tegnap este nagyon feldobódtam. 3 napja chaselem a NYC és Washingtoni hostokat, egyelőre sikertelenül, mire K haverom, aki tavaly nyáron családi gyökérkutatásra és forgatókönyvírásra érkezett kis országunkba, rámírt, hogy mit szólnék egy 4 napos kempingezéshez a nevadai nemzeti parkokban. A Zion és a Bryce be sem volt tervezve, most pedig itt állok, és majd kiugrok a bőrömből, hogy sátorban tölthetek pár napot az USA-ban. Olyan vadregényes, filmbeli, vagy nem is tudom. Nem bírok magammal, és számolom visszafele a napokat, amik bezzeg most ólomlábakon vánszorognak. Nem is sajnálom, hogy SF-ra olyan max 4 nap marad, mert még eltöltünk a tervezett 2 nap helyett majdnem egy hetet LA-ben is, K szüleinél Laguna beachen. Bakker, ha ezt tudom, még a maradék 3 nap szabimat is kiveszem, meg rátolok még egy hét táppénzt :) Mondjuk a táppénz így is meglesz, mert az tuti, hogy ha hazajövök, én másnap be nem megyek dolgozni. Ki kell pihenni a nyaralást :P
Nem is tudom, mikor voltam utoljára így megkattanva. Kb. ovis koromban, amikor vártam a Mikulást, vagy.. na jó, hagyjuk :)

lazulás

elfáradtam, nagyon. De ez már várható volt egy ideje, mert gyakorlatilag november közepe óta nem nagyon volt 2 olyan nap egymás után, amikor kialudtam volna magam rendesen. Kialakult egy új, aktív baráti kör, belépett Á, egyik buli jött a másik után, hajnalig tartó tivornyák, közben egy melóhely-váltás 0 pihenéssel, J tetőtéri bulijai, koncerthegyek jumpingolással, koktélozások, a sok külföldi ide-oda cipelése, kollegiális rumbázások..
a sok könyvakciónak köszönhetően meg elköltöttem egy vagyont könyvekre, és realizáltam, hogy olvasnom kell, csendre vágyom, salátázni otthon az udvaron, és mellé olvasni egy jó könyvet és inni egy korsó bodzaszörpöt..
most ez kell. meg különben is az USA-ban legalább 6 különböző hostunk lesz, akikhez mind alkalmazkodni, és jópofát vágni kell, ráadásul 23 napon keresztül megyünk majd mint a futóbolondok, rá kell pihenni a nyaralásra :)
meg kéne írni egy könyvet, és festeni valamit. alkotni szeretnék, hagyni valami maradandót..