Paris selon Klapisch

Anno, amikor ezt a blogot elindítottam, a fő motiváció az volt, hogy minden jó élményt, ami történik velem, megörökítsek, jó legyen majd visszaolvasnom, esetleg aki olvassa pedig tippeket kapjon belőle.

Vasárnap este a Moziünnep keretein belül sikerült megnézni a Paris című filmet Cedric Klapisch rendezésében. Imádom Párizst, de ez után igazán kényszert éreztem, érzek, hogy mihamarabb újra menjek. Fura, de pont 2 éve, hogy utoljára jártam Párizsban, és mintha csak tegnap lett volna. Budapest után a másik város, amit imádok, és muszáj évről évre visszamennem, megismernem egy újabb arcát, amit még nem ismerek..

A sztori egy szívbeteg srácról szól, akire egy szívátültetés vár, és a betegség felismerésétől a szívátültetésig nyomon követhetjük az Ő és a környezetében élő emberek apróbb drámáit. Onnantól, hogy megtudja, mi vár rá, teljesen más szemszögből kezdi nézni a környezetét, nem rohan, nem panaszkodik, hanem csendben figyel.. A filmben sok kis történet bontakozik ki, mely a végére áll össze egy teljes egésszé. A sok kis apró élet, dráma, hol szomorú, hol vicces, néha mellbevág, aztán jön egy jobb fordulat. A várost is nagyon sok szemszögből mutatja be, és szerencsére nem csak a tipikus párizsi képekkel operál a rendező. A sok-sok jelenetből számomra kiemelkedett Juliette Binoche sztriptíze, a kémia amit Binoche és Dupontel között mutat, a 4 kisgyerek punkzenére való tombolása, miközben Pierre a kanapén ül, és instruálja őket, hogy kell pogózni :) Az Élise által szervezett buli, az emberek sokszínűsége, a piac hangulata, és nem utolsósorban a zene..
Összességében ez egy nagyon jó film volt, és már várom, hogy kijöjjön dvd-n..

Single

Ezt a pár gondolatot még le kell írnom, mielőtt megérkeznek a többiek. Ma lesz az évad első activity-partyja, és ezentúl is tartva jó szokásomat, kb havi 1-et rendezek a szokásos forraltbor és melegszendvics társaságában :)

Már jópár hónapja megvettem Patrizia Guccitól a Szingli című könyvet, anno még leginkább amiatt, hogy milyen vicces lehet, és ma reggel leemeltem a polcról.. A reggeli fürdés alatt a felét ki is olvastam, a másik fele marad holnap reggelre :) Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó. Nagyon jól feldolgozza a sztereotípiákat, ugyanakkor tippeket is ad, hogy lehet az ember boldog akkor is, amikor épp egyedül van. Hálisten én ezen a nyáron rájöttem, hogy lehet megtalálni minden élethelyzetben a boldogságot, ha egyedül vagy, ha nem. De muszáj pozitívan gondolkodni, és ÉLNI, hogy történjenek a dolgok, és ne legyünk befordult, besavanyodott, fiatal nyugdíjasok. Itthon az a tendencia, hogy ha valaki kapcsolatba kerül, akkor lekoptatja a hozzá közelállókat, és jóval ritkábban, vagy sokszor nem is jelentkezik, ha mi nem hívjuk (na ők a fiatal nyugdíjasok).
Ezenkívül sajnos itthon nagyon sok a kapcsolatfüggő ember, akik inkább benne vannak egy posványban, ahelyett, hogy előretekintve kiélveznék az Élet adta egyéb örömöket. De sajnos a társadalom tehet erről nagyrészt, mert még sok ember számára mindig az az ember, aki papa-mama-gyerekeket játszik, és aki meg csak élvezi az élet nyújtotta örömöket egyedül, azt lesajnálják. Holott nagyon sok gáz kapcsolat van, körülöttem is.. De félnek kilépni belőlük, mert mi lesz, ha egyedül lesznek.. Pedig én vagyok az élő példa, hogy egyedül is milyen tuti, ugyanakkor párkapcsolatban is :) De nekem csak olyan emberrel megy a kapcsolatosdi, aki meghagyja a személyes szabadságom, ahogy én is az övét, és egymást húzva, jutunk előre. Akinek van igénye másra is, mint a kanapéról kézen fogva nézni a tévét, és nem csak az ösztöndolgok érdeklik, hanem a világ egyéb szépségei is.
És végezetül egy üzenet Patriziától kedves kapcsolatfüggő ismerőseimnek :)
"Ha egy nő úgy érzi, hogy férfi nélkül nem teljes az élete, akkor már ülhet is be a pszichológus foteljába"

douleur

néha szinte elviselhetetlen a fájdalom, amivel ez a műtét jár.. és sajnos fájdalomcsillapítót se vehetek be annyit, amennyit szeretnék.. így meg kell tanulnom a fájdalommal együttélni, és számolni a napokat visszafele, amíg el nem múlik. Néha nehéz ilyenkor pozitívnak maradni, de mégis minden nappal egyre közelebb vagyok a teljes gyógyuláshoz.. egy dolog bánt nagyon, hogy pár "barátomban" csalódtam.. Nem szeretem siratni magam, a panaszkodás távol álljon tőlem, de sajnos több "barátnak" hitt ember még csak fel se hívott, vagy üzent volna, hogy hogy vagyok. Ez rosszul esik, és megint húznom kell egy vonalat...

"La douleur physique existe pour nous rappeler que nous sommes mortels. Quand on souffre dans notre corps, on découvre combien sotte et vaine est la vanité." - André MAJOR

"Les douleurs physiques sont plus supportables que celles de l'ame." - Zhang XIANLIANG

after surgery

Ami nem öl meg, az megerősít.. Nem szeretem a közhelyeket, de most ebben a pillanatban ezt a mondatot nagyon helytállónak érzem.
Ma sikeresen túlestem az impaktált bölcsességfog műtétemen, és a küszöböt rágom, annyira rossz. A múltkor mintha csak a harmadik nap lett volna ilyen, de lehet az emlékeim rosszak, és lesz ez még így se :( de hát ahogy Jonathan mondaná, "don't think about it too much for now, you don't have the problem". Legalábbis ne vetítsem előre a rosszabbat, majd ráérek akkor aggódni, ha tényleg rosszabb lesz.
Ezek a pillanatok viszont nagyon értékesek abból a szempontból, hogy tudjam, kik a barátaim. Akik kérés nélkül beállítanak egy tál levessel, sütivel, vagy csak egy kis jóhangulattal, és próbálnak jókedvre deríteni, hogy gyorsan teljen a következő egy hét a varratszedésig. Ma A hazahozott, míg rám várt a Böszörményi úton, bevásárolt, és összedobott egy isteni csirkehúslevest nálam. És lassan érkezik 2 nagyon jó barátom, és a fájdalom is múlik.. Na jó, valószínűleg, ezért hála a jó öreg Flector rapidnak :)

Fregoli

A fregoli egy magyar kuriózum :) Hihetetlen, de már a sokadik CSerem jegyezte meg a héten, hogy hogy kerülnek a ruhák a plafonra. Majd mikor elmagyaráztam, és bemutattam a működési elvét, teljesen odáig voltak tőle :) Lehet erre kéne bizniszt alapozni, fregoli-export :) Pedig a szó olasz, szóval nem hiszem, hogy ez helyi specialitás lenne..

Vége a nyárnak...

De sikerült egy jó kis hétvégével búcsút venni tőle 2009-ig.
Pénteken A-val megnéztük az ARC-ot, ami nem volt nagy durranás, és utána hajnali 3.37-ig beszélgettünk nálam a konyha kövén, teljesen őszintén, tabuk nélkül. Jólesett, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam hosszú idő után, akivel ennyire egyformán jár az agyunk, néha befejezzük egymás mondatát, és mégis alapjaiban sok a különbség köztünk. Egy igazán pozitív ember, nagy életbölcsességgel és szenvedéllyel dolgok iránt. Thank you CS!

A szombat napozással és tollasozással telt a szigeten egy kedves bnőm társaságában, este pedig egy másik best of bnővel söröztünk a Parlament előtt, láblógatva a rakparton. A mai nap is napozás, némi strandolással vegyítve a Lupán, egy kis színt gyűjtve a hosszú télre..

Összegezve, ez a nyár is felkerül a Top 3-ba, 1999 és 2005 után. Sok érdekes ember, szuper programok, és A. Bár ez még a jövő zenéje, de már azokért a konverzációkért megérte, amiket folytattunk az elmúlt hetekben. Szeretem az érdekes, gondolatokkal rendelkező embereket :)

Most pedig nézem tovább Amélie-t, hogy újra magával ragadjon a Montmartre-fílingje...