Türelem

Mély gondolatok vannak a füveskönyvben, most már muszáj lesz egy példányt beszerezni belőle.

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)

Sajnos a türelem nem az erősségem, de tanulom, és egyre jobb vagyok benne. Hiszek abban, hogy a dolgok megtalálnak, és addig is élni kell az életet, pozitívan, negatív gondolatoktól mentesen, problémamegoldva. Egyre nehezebben bírom a panaszt, leginkább, ha valakin látom, hogy sportot űz belőle, és egy fikarcnyit nem tesz azért, hogy jobb legyen, hogy változtasson. A mai világ egyre inkább a változásokról szól, ezt meg kell tanulni elfogadni, és alkalmazkodni hozzá. Minden korban meg lehet találni azokat a dolgokat, amik feldobják az embert. De itthon a legnagyobb probléma, hogy mindenki azt hiszi, egyedül nem teljes értékű ember. Dehogynem! Ha valaki pozitív, sugárzik róla, és szereti a környezete, megnézik az emberek, és talán mosolyt is csal az arcukra. Sokan mondják, hogy itthon nincs ok a mosolyra, de ők egy percet nem éltek máshol. Minden országnak megvan a maga szépsége, hibája, olyan nincs, ahol minden tökéletes. De panaszkodni, és siránkozni a legegyszerűbb, ahelyett, hogy a tettek beszélnének.
Én itt nőttem fel, szinte minden ideköt, és ha egyszer megyek, akkor csak egy kis levegőváltozás miatt. De jó itthon. Én megtaláltam, amit kerestem, szeretek itt élni, akármilyen hendikeppes is ez a kis ország :) Az utazás örök szerelem marad, és már várom azt a 2 évet, amikor ezt félre kell tennem Valakiért.. Addig is marad a pörgés, a hűtőmágnesek gyűjtögetése, és a helyi alkoholos termékek tesztje :)

A határtól délre, a naptól nyugatra

Az elmúlt hétvégén előjött ikrek énem másik oldala, amelyik a nyugalomra vágyik.. Tegnap féléves nagytakarítást csináltam, bár a függöny még nincs kimosva, mert nem sikerült felhajtani senkit, aki visszatenné.. Mondjuk nem is mentem utána olyan nagyon..
Viszont elkezdtem olvasni egy nagyon jó könyvet, amit egy japán író írt, egy japán szerelmi történet, amolyan Casablanca Japánban.
Lassan végzek vele, de találtam egy gondolatot, amit le kell írnom, és aki olvassa, az is magáévá teheti. Talán kicsit közhelyes, és túl evidens is, de úgy gondolom, ezt így még nagyon senki nem fogalmazta meg, és ezért tetszik nagyon.

"Tudod, Hadzsime - mondta végül -, az a szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha egyszer elkezdődik valami, bármit tehetünk, nem térhetünk vissza a kiindulóponthoz. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad."

Mindenkivel történtek olyan dolgok, amiket lehet hogy ha újra lehetőséget kapna, másként csinálná. Nekem is volt olyan történés az életemben, ami másként is alakulhatott volna, és mai eszemmel másként is csinálnám, de ugyanakkor nem bánom. Ahogy öregszem, egyre inkább tisztulnak le bennem dolgok, igyekszem mindenből tanulni, és egyre kevésbé a saját káromon :)

Ma este befejezem a könyvet, és jövő héttől folytatom az Erica Jong sorozatomat. Az a nő is nagyon ott van, majd szemezgetek azokból a könyvekből is :)
De holnaptól egy kis időre félreteszem a nyugalmat, és visszatér a pörgés a francia srácok érkeztével. Fura ez a kettősség, de élvezem, amikor van nálam valaki(k), és trenirozom az agyam, a nyelvtudásom látványosan fejlődik, és egyéb kultúrákat is megismerek, kapcsolatokat kötök mindenféle jófej emberkékkel. Féltem, hogy nyár után ez a periódus véget ér, de már folyamatosan jönnek a requestek szeptemberre is, és a naptár kezd telítődni. És ha minden jól megy, még ebben az évben eljutok Görögországba is egy hétre, pedig eddig még csak tervben se volt :)

diszkont drinking és lángosparty

Nem is értem, miért féltem a CS-től, az egyik legjobb dolog, ami mostanában történt velem. Angliából is csak pozitív tapasztalatokkal jöttem haza, és azóta is olyan az életem, mint egy folyamatos nyaralás.
Vasárnap frizbizni voltunk a szigeten, kis izomláz, jóarc emberek, lazulás. Majd egy spontán ötlettől vezérelve megszerveztem első CS meetingemet, a gödör partjára. Kedvenc CSer-em felajánlotta, hogy rendezzünk diszkont-ivászatot az előző esti házibulijából megmaradt italokkal, és üljünk ki a gödörhöz a fűre. Ez meg is történt, kb senki nem jött el, így ő úgy döntött, h a körülöttünk lévő fiatalokat meginvitálja, hogy közösen fogyasszuk el a rekesz piát, amit elhozott, mert haza ugye nem viszi :) Volt abban minden, pezsgő, bor, vodka, whiskey, martini, egyebek. Majd másfél órás késéssel azért csak befutott egy kisebb CS társaság úgy 10 fővel, és onnantól minden szuper volt. Nagyokat dumáltunk, nevettünk, az italok gyorsan fogytak, pláne miután egy hajléktalan pár is kapott egy félüveg vodkát, és utána minden lány kapott egy kézcsókot. De jó volt látni a hálát a szemükben, mintha karácsony lett volna :) Az este végére pedig a fiúk már abba is beavattak, ki mennyit bír ilye-olyan körülmények között :)
A dobált, meg ölbevett, a fiúk udvaroltak, igazán jó kis este volt.
Tegnap pedig nálam volt lángosparty, hogy a spanyol srác megtudja mi is ez, és mennyire finom. A barátnője a lelkére kötötte, hogy ezt a receptet vigye haza, és majd megcsinálják. Nagyon jófej, öcsi korosztálya, nagyon jól elvoltak együtt, és majd tartják a kapcsolatot a jövőben. Cukik voltak tegnap nagyon Kertemben, ahová a lángosozás után ültünk be ki egy borra, ki egy sörre :) Egy másik A-val hosszadalmas vitát folytattunk az ételekről, leginkább arról próbált meggyőzni, hogy egyszer az ő pacalját próbáljam ki, és majd rájövök, hogy az mennyire finom :) De amennyire a halra se vett még rá senki, úgy erre se fog, akármennyire is jófej srác :)

Budapest

Hétfő este rájöttem, hogy hiába élek a fővárosban, és imádom, nem sokat tudok róla. Hát ez azt hiszem szégyen, hogy tőzsgyökeres pesti vagyok, és mégse tudom nagy mélységekben a város és a műemlékek történetét. De találtam egy wikipédiás oldalt, ahol minden fontos és kevésbé fontos dolog is össze van szedve, most ezeket olvasgatom, és próbálom megjegyezni. Nem lesz nehéz, mert ez kivételesen nagyon érdekel :) És ha már belevágtam a CS-be, nem nézek majd hülyén, ha megkérdezik, hogy ki és miért építtette a Citadellát..

CS adventures

Mióta belecsaptam a couchsurfingbe, tényleg buli az élet :) Tegnap megérkezett az első ember, akit hostolok, egy belga lány. Nagyon kedves, jófej, aranyos, a kajaktúrájuk után a West Balkánban szedtem össze tegnap este. Az elején nagyon kevesen voltunk, megismertem pár budapesti CSert, aztan jött egy nagyobb társaság egy magyar sráccal. Mint kiderült, a túrán ő volt a szakácsuk, egyébként meg designer. Fura egy srác, de cool face, elég sokat dumáltunk, érdekes a personalityje :) Zárkózott, de other hands meg baromi nyitott, olyan vicces volt, amikor az alagút tetején nekiállt kiabálni..
Szóval tegnap este elhatároztuk, h megmutatjuk a srácoknak az éjszakai budapestet, bevágtuk magunkat a kocsikba, és irány a Gellért-hegy. Ott elmajomkodtunk, értsd szó szerint :) a Liberty statue-nál, és árnyjátékoztunk mind a 8an. Aztán irány az alagút teteje, ami nem egy turista hely, majd a vár, és végül hajnali fél 3-kor haza. A szemeim még mindig szűkülnek, de dolgozni muszáj, igyekszem viszonylag hangtalanul, hogy Sylvia tudjon aludni, ha már nekem nem lehet :) Annyira jófej embereket sikerült tegnap is megismerni, mindannyian nyitottak, kedvesek, pozitivak, és ők is öleléssel köszönnek. Ez engem is feltöltött, és megint egy pozitiv visszajelzés, hogy miért is jó CSer-nek lenni :) És ma este szintén party, bár áll-tólag csak egy szolid sörözés a Darshanban. Viszont vasárnap a két spanyol guyt meg kicipelem a frizbipartira a szigetre :)

újra itthon :(

Valami iszonyat, milyen depresszió tört ma rám.. Kezdődött azzal, hogy hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy egy exszel motorozom, és ez eléggé megviselt. Aztán reggel lementem a bristoli saint nicholas piacra, és elkezdett zuhogni az eső, majd nagy nehezen a harmadikról levánszorogtam a földszintre a két nehéz táskámmal, buszpályaudvar, reptér, és némi harc a check-in desk-nél ülő Andrejjel..
De nagyon cool face volt a srác, mert némi siránkozásom után a 3 kilo plusz miatt, és közölte, hogy álljak úgy, hogy a többi utas ne lássa, mennyit mutat a mérleg, és akkor ő is csak 15 kilót lát :)

Úgy bírtam angliában, hogy mindenki mosolyog, bármit csinálhatsz, bármit felvehetsz, nem néznek meg, és nem mutogatnak rád ujjal. A tolerancia csúcsa az volt számomra, amikor a londoni victoria station-nél az egyik ellenőr, aki a névtábla szerint Sarah, ránézésre pedig male. Kis smink, hosszú haj, de hát látszott rajta, hogy nem nő :) és van munkája, él békességben, és ez iszonyat jó. Itthon már nem élne, vagy el kéne nyomnia az igazi énjét, ha nem akarna folytonos beszólásokat, verést, megvetést, lenézést..
De ettől függetlenül, london számomra nem egy élhető city. Túl sok ember, tömeg, behatások. De arra mindenképp jó, hogy az ember időről időre eltöltsön ott pár napot, bulizzon, haverkodjon, shopingoljon, vagy csak üljön, jó időben feküdjön a parkok valamelyikében, és csak úgy legyen.
Én az elmúlt két hétben csak úgy voltam.. és ez annyira szuper, amikor nincs mobiltelefon, nincs internet, csak fekszel a beachen, vagy sétálsz a parton, és hallgatod az óceán moraját.
A szombati buli is fantasztikus volt, teljesen más kint ez a clubélet, mint az itthoni posvány. Komolyan, itthon egy normális táncos szórakozóhelyet nem nagyon tudok lassan mondani. Jók ezek a romkocsmák, egyediek, de hiányzik, hogy legyen egy olyan környék, pár utca, ahol club club hátán, és lehet vándorolni egyik helyről a másikra. De itthon mindent megfúrnak, mert hangos a zene, és a lakóknak nem tetszik, lásd a sziget is.

Szóval mindent egybevetve, ez a nyaralás beírta magát nálam a TOP 5-be, és hát tudjuk, most minek kéne következnie... :)
A CS egy marha jó dolog, nagyon jóarcokkal sodort össze az élet kint, és már várom a belga lányt hétfőn. remélem pörgős, és lesz kedve esténként ide-oda mászkálni.

Ja, és még valami, bár marhára nem ide illik :)
a repülőn gondolkodtam azon, hogy vajon másnál is előfordul-e, hogy ugyanaz a zene ha más hangulatban találja, idomul a hangulatához, és forditva is. Hogy a zene megváltoztatja az ember hangulatát.
itt egy példa: Jenifer - J'attends l'amour, ez a szám mindig a hangulatomhoz idomul, imádom, az egyik nagy kedvencem évek óta



ez pedig, Luca Dirisio - Calma e sangue freddo, mindig átbillent pozitivba, annyira vidám a zenéje, sajnos a szöveget nem értem :(

clubbing in the UK

that's a great night!!!
ma megint baromi jó csajnak éreztem magam! bár lassan letelik a nyaralás, és holnap húzom a csíkot Bristolba, sikerült egy igazi cool bulis éjszakát összehozni. pedig ma este semmi kedvem nem volt bulizni menni, de megint beigazolódott az örök mondás, miszerint: ha nincs kedved bulizni, menj el, és ez lesz a legjobb! és tényleg. annyira jót táncoltam, mindenféle zenére, mindenféle emberekkel, több helyen, sőt volt, ahol még a személyimet is elkérték, szóval tök király :)
most már úgy megyek haza, hogy nagyon tuti 2 hetem volt, és ajánlom mindenkinek, hogy a kisimult arcomat ne tegye tönkre :)
szóval királyság iwiwre is töltök fel új képeket, és jövök vissza UK-bet partizni, mert teljesen más filing mint otthon.. sokkal de sokkal jobb.. itt mernek kezdeményezni a srácok, olcsobb a pia, jobb a zene, és csak szimplán COOL!!!

na cupp