túl a 30-on

Elmúlt. Fura érzés. Most már hivatalosan is felnőttem, és meg kell szoknom, hogy ha megkérdezik, hány éves vagyok, akkor 30-at mondjak, és ne 29-et. Bár nem érzem, hogy 30 elmúltam, hogy elvileg ketyeg a biológiai óra. Szeretnék gyereke(ke)t, de még annyi minden más is vonz. A következő 2-3 évbe ezeket mind bele kell sűríteni, keresni egy rakás pénzt, amiből meg is valósítom őket, és utána belekezdeni a gyerekprojektbe. De hogy ki lesz az apja? Lesz-e egyáltalán gyerek? Ki tudja. Igazi ikrekként rengeteg minden vonz, és most pl szeretnék megtanulni olaszul, robogót, motort vezetni, vulkánsíelni, rendesen úszni, és valahol vidéken megtalálni a nyugalmat. Már várom Chenonceaux-t, csend, nyugalom, még ha rengeteg is lesz a meló, de madárcsiripelésre ébredni, szmogmentes környezetben - na azt hiszem öregszem. És baromi jónak érzem, hogy kilépek a mostani életemből és belekezdek valami új kalandba. És ki tudja, lehet a jövő nyár már Szicíliában ér mint idegenvezető. Ha megtanulok addig olaszul, akkor tutira :)