Tegnap két sör és egy pálinka mellett arról filozofáltunk, hogy vajon miben kell a tökéletességre törekedni, és miben lehet kompromisszumot kötni. Szerintem manapság kompromisszumokból áll az Élet, a munka és a magánélet területén is, és ez nem feltétlenül rossz. Viszont 22 éves hím beszélgetőpartnerem állítja, hogy a munkában a legjobbat, a minket leginkább érdeklőt kell megtalálni, és addig menni, amíg össze nem jön, míg a magánélet más tészta, ott muszáj néha alkukat kötni. Szerintem tökéletes semmiben nincs, maximum pár pillanatig, és meg kell találni azt a pontot, ahol még nem adjuk fel saját magunkat, és még bőven élvezzük az Életet. Viszont ha a mérleg a folytonos kompromisszumok oldalára dől, akkor lépni kell, akár egy munkáról, akár egy pasiról szól a dolog.
De én most köszönöm, PONT JÓL vagyok! :)
